ezek az utak
mind ide vezetnek
szállást vetni a szónak a még
mindig hittel leírhatónak
létünk peremén
aranyködben fészkelődünk
az összetartozásnak
nincs kikiáltási ára a fantázia
megfizethetetlen
egyre javulóban a látomás
féltérdre ereszkedett hegyek
omolnak vágyainkhoz
törmelékeinkből épül egy
földöntúli állomás
a remény visszafojtott
reklámfogás
veszteglő versek
egy szédült kikötőben
pirkad a lét alja
alighanem virradat
feleselő szirmok illatában
mámoros csokrok
szétszéledt virágait
kötözgeti a sors
konok fordulatszámmal
pörög a jövő
a sebesség indok
a szándék méltányos
és mi maradandók...
