Menü Bezárás

Nagy Gáspár: Élt egyszer

Nagy Gáspár (1949–2007) 1949-ben született Bélbaltaváron. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen névművelés és könyvtár szakon végezte. 1988-tól a Hitel szerkesztője, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének vezetője. Fontosabb kötetei: a Koronatűz, a Földi pörök, a Kibiztosított beszéd és a válogatott verseit tartalmazó Múlik a jövőnk. Gyűjteményes kötete a Szabadrabok. Életművének fontos ihletője az 1956-os forradalom. „Nagy Gáspár munkásságát a magyarság sorskérdései iránti érzékenység és a felelős emberi létezés igénye határozta meg. Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni – költői szerepvállalásának vezérlőelveihez mindvégig hűséges maradt” – fogalmazott az MTI-hez eljuttatott nekrológban a Magyar Katolikus Rádió, amelynek kulturális szerkesztőségét 2004 óta a költő vezette. Nagy Gáspár „szelíd vakmerő volt”, mondta Csóori Sándor a TF Esten, ahol Ágh István így búcsúzott tőle: „Élő szellemed gyógyítsa hazánkat.”

Fotó: Csigó László
Nagy Gáspár
Élt egyszer

Legyek kizárva,
legyek árva,
akkor is mondom utoljára,
elmegyek, elmegyek
egészen rövid útra,
visszatekingetek
házunkra, kapunkra.

Jön a jó szél, jó szél
nagy vizeket borzol,
nagy vizeket borzol,
könnyeimmel
telis-teli árkot.

Nem szoktam búcsúzni
mégis elbúcsúzom

vállamra terítem
semmi maradásom
semmi maradásom
két marék földet lop
s viszi zsebeiben…

Nagy Gáspár versei 1968-ban jelentek meg először. Pályája kezdetén népművelő és könyvtáros, majd a Móra Kiadó szerkesztője volt. Az Írószövetségben 1981-től választmányi tagként, 1989-től elnökségi tagként tevékenykedett. 1989–1990-ben az MDF választmányi tagja volt. A leginkább a középkelet-európai helyzet, a magyarság sorsa foglalkoztatta. A fiú naplójából című, 1956-ot idéző verse volt az oka a Tiszatáj 1986-os betiltásának. Szabadrabok című, 1999-ben megjelent gyűjteményes kötete tartalmazza mindazon verseket, amelyeket korábban a cenzorok miatt ki kellett hagynia köteteiből. Nagy Gáspárt 1977-ben Radnóti-díjjal, 1990-ben József Attila-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel, 1994-ben Kölcsey-díjjal, 1999-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2000-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Életművét egyebek mellett a Koronatűz, a Földi pörök, a Múlik a jövőnk, a Szabadrabok és a Közelebb az életemhez című kötet őrzi. (MTI)

„Tiszta volt a csönded: világító erejű… Ahogyan tudtál játszani, barátom, most már mindvégig csöndherceg ama örök némaságban, az maga volt a világot megszépítő derű. Vas és Zala dombjai is édesítették ezt a hullámzó – föl-le-játékosságot. A szülőföld, amelyet egy graciőz mozdulattal – Erdélyben és Torontóban is élnek magyarok – világméretűvé tágítottál.” (Szakolczay Lajos)

Nagy Gáspár „komolyan vette Istentől kapott hitvallását. Megértette a kiválasztottak felelősségét. Egy erkölcseiben emelkedettebb társadalomról álmodott – »hamura lángot hordó« költőnk. Profétai jellem volt…” (Veres András megyéspüspök)

Vélemény, hozzászólás?