Áldott legyen emléke a Márciusi ifjuságnak! Kibontották összegöngyölt Zászlaját az igazságnak. Minden szavuk égzengés volt, Végigdörgött hazánk felett... Koporsói mély álmából Fölkeltette a nemzetet.
Áldott legyen emléke a Márciusi ifjuságnak! Virág termett a nyomukban, Mint a meleg napsugárnak. Fönn lengették a lobogót, Egy csöpp vér se hullott rája... És kihajtott egy nap alatt A szabadság rózsafája.
Áldott legyen emléke a Márciusi ifjuságnak! Az érzések, gondolatok, Mint a sasok, szállva szálltak, Föl az égbe, le a földre, Eget-földet csókolgatták... És leverték egy kis dallal A sajtónak vas lakatját.
Áldott legyen emléke a Márciusi ifjuságnak! Madárdalos, friss tavaszt fútt Ormaira Ős-Budának. Fölpattant a börtönajtó, Hullott a lánc összetörve... Dicső nevük', haló poruk, Dal övezze, virág födje!
