Menü Bezárás

Pósa Zoltán: A költészetről, az alkotásról három szólamban

1. Hidat verni embervilág és Isten birodalma között – filozofálkodva

Minden igaz költészet a lét metafizikai lényegének föltárására törekszik. Meghatározza helyünket a világegyetemben. Nem szűnik meg kutatni a választ az örök kérdésre: mi végre vagyunk e világon élet és halál pólusai közé szorítva? Ennek megválaszolása a költészet és az irodalom misztikus, metafizikus, ha tetszik: szürrealista küldetése.

És van egy másik missziója, ami úgy hangzik: a valamirevaló költő vagy író saját korának társadalmi, szociológiai kérdéseit, gondjait, problémáit rekonstruálja műveiben a lehető legkoncentráltabb sűrítéssel, a teljesség igényével. Ez a líra és a literatúra társadalmi, szociológiai, ha tetszik, realista küldetése.

Vajon melyik a fontosabb: a lét transzcendens értelmének megtalálása vagy jelenlétünk evilági méltóságának meghatározása?

Az alkotónak az időszerűben kell megtalálnia az időtlent. Együtt kell megvalósítania a kétféle küldetést, különben hiteltelen, vagy nem igazán maradandó, amit írunk.

Erre a két dologra kell törekednie a maga módján minden fiatal és nem fiatal költőnek, írónak. A maga módján szókapcsolat, magyarán az eredeti stílus és a szerkezet legalább annyira fontos és perdöntő, mint az üzenet. Ne higgyünk azoknak, akik a posztmodernizmust félreértelmezve tagadják az eredetiség és az üzenet elsődleges fontosságát.

Józan paraszti nyelvvel összegezve: minden alkotónak arra kell törekednie, hogy megtalálja azt az egy dolgot, amit ő, csakis ő tud a világon a legjobban. Ha ezt sikerül föllelnie és meg is valósítania, akkor igazi költő.

2. A Lényeg Rámájáról – énekelve

A KÖLTŐ

Ha belém költözik
A világegyetem
Összes felfokozott
Mindent körbefonó
Szívós indaága
Egyszerre vagyok a
Mag és a foglalat
Forrás és torkolat.
Eggyé olvad bennem
Pierrot s Arlequin
Hirtelen átérzem,
Hogy hallhatatlanok
Vagyunk, az elmúlás
Hamis létélménye
Kétely véredénye
A sátán krizmája
Mígnem az öröklét
Mennyei jelenlét
Evidenciája
A lényeg rámája

3. A KIVÁLASZTOTT

Bennem magnetikus
Sűrítményként él még
A világmegtartó
Harmonikus erő
Istenlélek hordó
Jézus tűz éltető
Mária virága
Földvár olajága
Pannonok, székelyek
Kelták szent világa
Naponta próbálják
Gallyaink letörni
Hozzánk hasonlókat
Együtt tönkretenni
Ahogy mi eltűnünk
Úrrá lesz a káosz
Mindenkit megőrjít
A megbolydult logosz
Mindent lebénít a
Zűrzavar és rontás
Világégést hozó
Egyetemes bomlás
Tartsátok e földön
Kóbor lelkeinket
Mentsetek meg minket
És a híveinket
Különben elszárad
Életünk fájának
Utolsó hajtása
Végső aranyága

Vélemény, hozzászólás?