Halvány arcod szenved Homlok-horizontom Verejték tó kékjén Tiszta látástükröd Mélyén nem ismerek Égő önmagunkra Dermedt öröklétünk Szenvedő keresztjén Az enyhítő szellő Szavaid hullása Ha egyedül vagyok Se hagyj önmagamra Kezeink összeforrt Lánca rekessze ki Semmibe vetített Kínzó szörnyeinket * Isten téged küldött Földi helytartónak Örök barátomul Vigasztaló szónak Tekints reám kedves Ma is feltűnésnek Vágya viszket rajtam Tárgyak tengelyétől Rejtve megtaláltam Napi áldásosztó Hívó kezeidet Ma is elküldenek Fáradtan a harcra Halálaink ellen Közeledjél felém Néma gondolatok Köntösébe fűzlek Hogy majd minden ember Arcára boruljon Az én messiásom Szenvedése előtt
