Halvány arcod szenved
Homlok-horizontom
Verejték tó kékjén
Tiszta látástükröd
Mélyén nem ismerek
Égő önmagunkra
Dermedt öröklétünk
Szenvedő keresztjén
Az enyhítő szellő
Szavaid hullása
Ha egyedül vagyok
Se hagyj önmagamra
Kezeink összeforrt
Lánca rekessze ki
Semmibe vetített
Kínzó szörnyeinket
*
Isten téged küldött
Földi helytartónak
Örök barátomul
Vigasztaló szónak
Tekints reám kedves
Ma is feltűnésnek
Vágya viszket rajtam
Tárgyak tengelyétől
Rejtve megtaláltam
Napi áldásosztó
Hívó kezeidet
Ma is elküldenek
Fáradtan a harcra
Halálaink ellen
Közeledjél felém
Néma gondolatok
Köntösébe fűzlek
Hogy majd minden ember
Arcára boruljon
Az én messiásom
Szenvedése előtt
