Végigjátszottam közepes iramban
Majd minden jelenést kettőzött alakban
Szeretném most végre arcomra formálni
Szerepeimet és nem csak idomulni
De egyre halványabb ez a késztetés is.
Tűrhető alakban színpadra vajúdom
Amit egykor talán reám írt valaki
Ártatlanságommal együtt elvesztettem
Pályám delelőjén s nem leltem föl újra
Köszönts legalább te
Biztos révnek vélt vég-kikötő
Fanfárok nélkül csöndben
Még mielőtt megszólalnak
A finálét jelző gongok
És fölállnának mögém a társak
A tapsrendhez, ami után már
Nem vár rám többé új premier
