Végigjátszottam közepes iramban Majd minden jelenést kettőzött alakban Szeretném most végre arcomra formálni Szerepeimet és nem csak idomulni De egyre halványabb ez a késztetés is. Tűrhető alakban színpadra vajúdom Amit egykor talán reám írt valaki Ártatlanságommal együtt elvesztettem Pályám delelőjén s nem leltem föl újra
Köszönts legalább te Biztos révnek vélt vég-kikötő Fanfárok nélkül csöndben Még mielőtt megszólalnak A finálét jelző gongok És fölállnának mögém a társak A tapsrendhez, ami után már Nem vár rám többé új premier
