Merre kerengsz, te földi pokolból elszabadult Ám égi mezőkről még kirekesztett lélek Merre bolyongsz? A hétfejű szörny közeléből Is menekülvén, menny kapujából eltaszítottan
Cerberus is vicsorog még rád, és Péter, a Kőszirt Üdvözítettek tág birodalmát védve szilárdan Még nemet int, még nem jöhet át a Tiszta Kapun, ki után még sírnak
Cserbehagyott szeretők, gyerekek. Kit várnak Félbehagyott eposzok, félkész menedékek Csonka utakra visszakönyörgő Volt útitársak elől soha nem menekülhetsz
Visszarepülsz, a testtelen űrbeli bolygók Éteri végtelen éji magányát elhagyod újra Testbe szorult kis lélek, újra sivalkodsz Vár az egyre veszettebb, félbeszakított múltbeli körtánc
