Merre kerengsz, te földi pokolból elszabadult
Ám égi mezőkről még kirekesztett lélek
Merre bolyongsz? A hétfejű szörny közeléből
Is menekülvén, menny kapujából eltaszítottan
Cerberus is vicsorog még rád, és Péter, a Kőszirt
Üdvözítettek tág birodalmát védve szilárdan
Még nemet int, még nem jöhet át a
Tiszta Kapun, ki után még sírnak
Cserbehagyott szeretők, gyerekek. Kit várnak
Félbehagyott eposzok, félkész menedékek
Csonka utakra visszakönyörgő
Volt útitársak elől soha nem menekülhetsz
Visszarepülsz, a testtelen űrbeli bolygók
Éteri végtelen éji magányát elhagyod újra
Testbe szorult kis lélek, újra sivalkodsz
Vár az egyre veszettebb, félbeszakított múltbeli körtánc
