Kabdebó Lóránt (Budapest, 1936. augusztus 9. – 2022. január 24.) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrinc monográfusa, számos önálló kötet és monográfia szerzője, Szabó Lőrinc-életműkiadások gondozója, a Pécsi és a Miskolci Egyetem tudományszervező egyénisége, Miskolc díszpolgára. Halálának évfordulóján posztumusz kötetének részletével emlékezünk rá. A könyv már decemberben az érdeklődők karácsonyfája alatt lehetett és első fejezete immár angolul is olvasható.
1. Új főszereplő a modernitás kánonjában: Szabó Lőrinc
1962-től kezdődően kezdtem Miskolc nagy szülöttje, klasszikus költőnk, Szabó Lőrinc pályaképének monografikus feldolgozását, szöveguniverzuma feltárását és publikálását. Az életmű dokumentumait a rendszerváltás előtt egyszemélyes munkával gyűjtöttem és publikáltam, majd utóbb – professzorként és doktori iskola vezetőjeként – tanítványok kinevelésével. A magam számára a költő életpályájának dokumentálásán túl kezdetektől azt tűztem ki feladatomul, hogy a Szabó Lőrinc szöveguniverzum publikálását a kritikai kiadást közvetlenül megelőző szintig juttassam el. Ezt végül is az Osiris Klasszikusok Szabó Lőrinc-sorozatának megjelentetésével értem el. „Kabdebó Lóránt irányításával” hiteles szövegeket, a szükséges jegyzetekkel ellátva, pontosan adatoltan publikáltunk, már tanítványok és kutatók bevonásával. Két kiadást megért a minden ismert versét összegyűjtő kiadás, megjelent felújítva a műfordításait még a költő által összeállított válogatás, az Örök Barátaink két kötete, a versmagyarázatait egybefogó Vers és valóság és Bizalmas adatok és megjegyzések, majd a már kritikai jelleggel közreadott prózakötetek: Emlékezések és publicisztikai írások, Vallomások és az Irodalmi tanulmányok. Ezzel párhuzamosan a Miskolci Egyetemen létrehozott Szabó Lőrinc Kutatóhely OTKA-támogatással 11 dokumentumkötetet jelentetett meg és kiadta a debreceni Csokonai Kiadóval közösen Szabó Lőrinc 5 publikálatlan drámafordítását, külföldön a költő jelenlétét jelentő hét emléktáblát állítottunk és avattunk fel ünnepélyesen, helyi idegennyelvű konferenciákkal összekötve (Titisee, Abbázia, Dubrovnik, Brünn melletti Macocha-barlang, Hafling-Avelengo, Korcula és a sokáig határt jelentő balassagyarmati híd), az MTA Könyvtára Kézirattárával közösen létrehoztuk a Szabó Lőrinc – Vers és valóság címet viselő honlapot (http://krk.szabolorinc.hu/), amely eddig az 1943-as Összes versei anyagával bezárólag az összes kötetben addig publikált vers minden variánsának és nyomdai példányainak digitális megjelenítését és adatolását teremti meg (ifjabb kollégám, Horányi Károly kutatói-alkotói munkájaként). A Kutatóhelyen Szele Bálint, Nagy Csilla, Kemény Aranka és Barna László a Szabó Lőrinc-filológia naprakész profi filológusaivá nőttek fel, nagy részük egyetemünkön védte, illetve védi rövid időn belül PhD dolgozatát). És megemlíthetem a Kulcsár Szabó Ernő akadémikussal közösen szervezett pécsi és miskolci konferenciasorozatunkat, amely a szakma rendszerváltásának folyamatát jelentette, az irodalomtudomány és történet hazai szakfolyóiratainak (Irodalomtörténet és Literatura) általunk szerkesztett ciklusait, ahol tudósaink új nemzedéke nőtt fel, akik jelenleg akadémiai doktorok (közöttük Szabó Lőrinc másik monográfusa, Kulcsár-Szabó Zoltán professzor, aki oktatói pályáját az én tanszékemen, Miskolcon kezdte, ma pedig szakmánk egyik meghatározó személyisége).
Áldását munkámra induláskor Németh László adta: két levelében is hangsúlyozta a feladat fontosságát, nemzeti értékként kezelését: „Látom, hogy Szabó Lőrinccel foglalkozol. Ő is egyike azoknak, akiket szép csendesen ki akarnak iktatni a köz-emlékezetből. Nehéz, de szép feladat e könnyelmű feledés s bűnös feledtetés ellen dolgozni” (1966. november 17.); „Örülök annak is, hogy Szabó L.-könyved halad […], hiszem, hogy a társadalmilag hálátlan téma ebben az esetben is nagy szellemi s mesterségbeli gazdagodással fog járni: hisz a kritikus pályája a tehetsége mellett elsősorban a szegődésétől függ – hogy mire teszi fel magát” (1967. szeptember 15.).
A londoni emigrációban élt Cs. Szabó László az amszterdami Mikes Kelemen Kör számára – úgymond: a nyugati írók főhajtásaként a hazai teljesítmények előtt – javaslatot fogalmazva, a párizsi Irodalmi Újságban véleményét nyilvánosan is publikálva, 1983-ban éppen a Szabó Lőrinc-kutatás – az időben még egyszemélyes – teljesítményének ítélte a kör emlékplakettjét (akkor a plakettet és adománylevelét a határon átcsempészve lehetett csak ebbe a hazába juttatni): „Megdöbbentő a magyarok mulasztása. A két Nyugat nemzedékből egyetlen nagy költő van megváltva: csupán Szabó Lőrincnek van háromkötetes életrajza, testes kötetek, teljes s viszonylag végleges a szó nyugati értelmében, une biographie définitive, ahogy a franciák mondják. K. L. a szerzője.” De hasonlót írt itthon a Kortársban (1981/4. 647–651) Sőtér István akadémikus is, Szabó Lőrinc és összegzője címmel.
A rendszerváltás pillanatában a költő 1945-ös Naplója, védőbeszédei és a versmagyarázatok közreadásakor írta le TGM esszéjében: „K. L. – aki már a Napló, levelek, cikkek 1974-es kiadásával és azóta a Harminchat év lenyűgöző leveleskönyvének, a Bírákhoz és barátokhoz megdöbbentő vallomásainak sajtó alá rendezésével óriási szívességet tett minden magyar irodalombarátnak – tavaly megmutatta az olvasóközönségnek, hogyan változtathatja meg egy filológus az irodalomtörténetet.”
Szabó Lőrinc az irodalomtudomány hazai rendszerváltozásában főszereplőként jelenhetett meg. Hála a sorozatos OTKA-támogatottságnak, szöveguniverzumának nagy részével jelen van a művelt nagyközönség és az irodalomtörténet tudatában. Ezt igazolja vissza Osztovits Ágnes írása az új évszázadból: „Kabdebó Lóránt több évtizedes munkával érte el, hogy Szabó Lőrinc elfoglalhassa méltó helyét a XX. századi magyar lírában, s ezzel módosuljon a magyar költészetről alkotott kép.”
A minapában pedig a szakma rangos folyóiratában, az Irodalomtörténetben ekként vélekedett a Szabó Lőrinc-kutatásról adott áttekintésemről a kötet méltatója: „Kabdebó Lóránt a Szabó Lőrinc utóélete szerény alcímet adja a költő »szöveguniverzumának« feldolgozásáról, publikálásáról, kritikai kiadásáról és elemzéséről szóló áttekintésének, holott kiderül, micsoda alapos, gondos, újabban már tanítványokkal végzett, de kezdetben egyedül vállalt gigászi munka áll annak hátterében, hogy az elfeledés veszélyével fenyegetett Szabó Lőrinc méltó helyre került a magyar líra történetében.”
Szabó Lőrinc pályaképét háromkötetes monográfiában dolgoztam fel (Szabó Lőrinc lázadó évtizede, Útkeresés és különbéke. Szabó Lőrinc 1929–1944., Az összegzés ideje, Szabó Lőrinc 1945–1957.), majd pedig megírtam a költő poétikai monográfiáját, amely két kiadást ért meg („A magyar költészet az én nyelvemen beszél.” A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében), ez utóbbinak volt az alapszövege az MTA nagydoktori értekezésem. Két kismonográfiában pedig népszerűsítettem a költőt (Szabó Lőrinc, Szabó Lőrinc pályaképe), majd egy gyűjteményben adatoltan megvívtam a Szabó Lőrinc köré szövődött karaktergyilkos legendákkal (Szabó Lőrinc „pere”), két tanulmánykötetben pedig esettanulmányokat közöltem pályája alakulásáról. Túl az éppen a miskolci MAB dísztermében megünnepelt 80. születésnapomon fejeztem be a Szabó Lőrinc költészetét az európai modern költészettel összemérő összegező könyvemet. Nagy részét rangos konferenciákra készített újabb előadásaimból szőttem. Továbbírom eddigi eredményeimet. A korábbi vitákban fogant monografikus könyveim Szabó Lőrincet egységes klasszikus költészet alakítójaként, világirodalmi jelenségként mutatom fel hazai ismerőinek, leendő olvasóinak és kutatóinak („egy Költő Agya”. Szabó Lőrinc pályaképe a „modern” európai költészetben).
2023. január 26-án délután 17 órakor bemutatják Kabdebó Lóránt posztumusz megjelent, Valami történt – Szabó Lőrinc átváltozásai című kötetét.
Az irodalomtörténész életéről, pályájáról, Szabó Lőrincről Dobos Mariannéval és a kötet szerkesztőjével Smid Róberttel Kulcsár-Szabó Zoltán beszélget.
Kabdebó Lóránt posztumusz kötete egyszerre szól a költői életműről és a saját elhívatottságáról, az életművel való foglalkozás hat évtizedes tapasztalatairól és az olvasó meghívásáról. Az új szereplő a modernitásban, Szabó Lőrinc Kalibán-erejű debütálása és az új szereplő a tudományos életben, Kabdebó pályakezdése egymásra olvashatók, így kapunk egy kettős szintézist: Szabó Lőrinc költészetéről és Kabdebó Lóránt monográfusi munkájáról.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak.