Állok cseres hegyoldalon, Magasba szúr örök dalom: Föl, föl, föl, fölfelé! Nem kell a völgyi szép meleg, A tölgyek, bükkök és cserek: Föl, föl, föl, fölfelé! Hulljatok alsó ágaim, Ne vonjátok le vágyaim. Föl, föl, föl, fölfelé! Fussatok szét gyökereim, Teljetek élő ereim. Föl, föl, föl, fölfelé! Keményedjél hű derekam. Tartani bírd templom-magam. Föl, föl, föl, fölfelé! Te lombosodjál koronám, Vidd a magasba mély imám, Föl, föl, föl, fölfelé! Évente új-új adorál Zöldecske hármas gyertyaszál Föl, föl, föl, fölfelé! A kúszó templom egyre szebb, Ez az imádság teljesebb. Föl, föl, föl, fölfelé! És egyre több karcsul elő Iker-templom: testvér fenyő, Föl, föl, föl, fölfelé! Ahol az élet idegen, Aszályra perzselt köveken, Föl, föl, föl, fölfelé! Templomi zölddel fonjuk át Pogány hegyormok homlokát, Föl, föl, föl, fölfelé! S megnyitja vén szemét a bérc. És rajtunk át az égre néz, Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át A föld sóvárgó mély dalát, Föl, föl, föl, fölfelé!