Foszladozó, ám friss ravatalra nézek, Köröttem sorjáznak mind az öt földrészek. Előttünk fekszik így, kétezer év óta Először az elhunyt egységes Európa. Itt fekszik előttünk – beteg volt a teste, De a lélek volt az, ami tönkretette. Istenét cserélte szabadelvűségre, Így tett szert lappangó, belső ellenségre. Előbb alattomban, aztán nyíltan támadt, Gyökerét rágta a vén Európa-fának. Idegen népségnek idegen vallása Belső értékeit mélyen aláásta. Öngyilkosok módján rohant a vesztébe, A halálos csapdát már nem vette észre. Mammonnak papjai törtek uralomra, Hagyományt, erkölcsöt gyilkoltak halomra. Eltemetjük Shakespeare-t, el Rubens-t és Goethe-t, Mozartot és Lisztet, el a napfölkeltét, Michelangelo és Raffaello Santi – Rómában a falat le kell majd vakarni. Puskin és Lermontov, Edgar Poe és Byron – Nem kell, hogy példaként mind előttünk álljon. Eltemetjük Kantot és el a józan észt, El Hobbes-ot és Hegel-t, az öreg Szókratészt. Nem kell Pythagoras, Bolyai vagy Zenon, Elsöpri őket a szabadelvű démon. Hiába élt Wagner, hiába élt Verdi, Sikerült a zenét szintén tönkretenni. Eltemetjük Rodin-t, Picasso-t és Tolsztojt, Mindenkit, ki szépet és okosat gondolt. Temetjük Rómeót Júliával együtt, Temetünk szerelmet, a csókot feledjük. Minden, ami szép volt, feledésbe hullik – Mindent lerombolnak, szétvernek a multik. Madách-i falanszter szárba szökken szépen, Ami volt Európa – eltűnik egészen. Nem lesz már kapcsolat társadalmi szinten, Uniformizált lesz a világon minden. Nem marad itt más csak nem nélküli horda Hitetlen és passzív, agyament csoportja. Nem kell már művészet, akarat sem kell már, Semmi sem kell! így lesz teljes ez a leltár. – Nyugodjál békében, drága ősi földrész, Nem pusztít már rajtad háború és dögvész. Kiirtja magát az emberi nem végleg – Hogyha feltámadnál – ébredj fel és nézd meg. 2021. Karácsony táján