„Drága Rózsa és Gyuri! […] Élhetnétek szabadabb, nyugodtabb, aggódásoktól, stressztől lényegesen kevésbé terhelt életet, de nem, ti inkább kéthónapról kéthónapra nekiveselkedtek, elkészítitek a lapot… Vállaljátok a nehézségeket, nem szegi kedveteket semmi – történjen bármi, ti húzzátok és taszítjátok az ügy szekerét, hogy, ha szélsebesen nem is, de szép, biztos léptekkel haladjon, menjen előre… Higgyétek el, sokan és napról napra egyre többen látjuk az erőfeszítéseiteket, s nemcsak látjuk, hanem értékeljük is. Hány lelkendező olvasói levelet, gratulációt, jókívánságot, miniszterelnöki, köztársasági elnöki, államtitkári levelet, tudósok, gondolkodók, közéleti személyiségek elismerő sorait őrzi az irattárotok – és kitüntetéseket, hogy csak a Szervátiusz-díjat és a Sydney-i Magyar Rádió díját említsük. Ezek mind azt igazolják, hogy jó úton jártok, kedves Rózsa és kedves Gyuri! Az eltelt több mint húsz évnek a summázata az, hogy a jó harcot megharcoltátok, a pályát végigfutottátok, s megtartottatok mindent, amire ennek az eredménynek az eléréséhez szükség volt: hitet, hűséget, bátorságot, nyitottságot, kitartást, szorgalmat, szelídséget, elfogadást, alázatot… S még ha úgy éreztétek is, hogy valaki vagy valami ezekből el akar venni tőletek, visszakaptátok, visszaadta azt a Jóisten.”
Varga Gabriella újságíró-szerkesztő, Budapest, 2018