Zilahi Nono kolozsvári grafikusművész Bányászvilág – Föld alatti bányászat című tárlatával látogatott Szatmárnémetibe, amelynek megnyitóját 2026. június 5-én, pénteken 17 órakor tartották a Szatmári sugárúti (B-dul I. C. Brătianu 10.) Galériában. A kiállítás kurátora Cristina Sabău-Trifu képzőművész, a Romániai Képzőművészek Szövetsége szatmárnémeti fiókjának elnöke. A kiállítást Muhi Sándor grafikusművész, képzőművész-tanár méltatta.
Írta: Muhi Sándor grafikusművész, képzőművész-tanár
Forrás: Szatmár.ro
Zilahi Nono egyéni kiállításával a bányászat, a föld alatti munka egy teljesen újszerű, szubjektív látásmódú képét mutatja be az érdeklődőknek művészi eszközökkel.
A grafikus, aki mellesleg költő, művészetszervező, -népszerűsítő egyszemélyben, már kivitelezésmódjában is rendhagyó, hiszen a hagyományos grafikai eljárások helyett fotóalapú, számítógépes programok, képelemek segítéségével komponál olyan grafikai lapokat, amelyeknek a hangulatával, derűs optimizmusával egészen más benyomást nyújt erről a világról, mint amilyen a többség tudatában él. Ami az alkotások láttán elgondolkoztató, sarkítva akár megtévesztő is lehet, az a valódi fotók hangulata és az ezeket körülvevő környezet ellentéte és egysége.
Rendkívül gazdag pályájú művész, számtalan tárlaton vett részt szinte a világ minden táján, hazai és külföldi szakmai társulások tagja, több díjban, kitüntetésben részesült.
Meglepetésekkel teli, izgalmas, egyedi sorozatot hozott városunkba a fiatal kora ellenére (szül. 1992) ismert és elismert művész, aki több hazai, magyarországi, hollandiai, angliai és ázsiai művészeti egyesület tagja. A Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem grafika szakán végzett, eddigi életútját és művészi pályáját számos csoportos és egyéni tárlat jelzi, amelyek során több szakmai díjban és elismerésben részesült.
Az alkotó – aki saját bevallása szerint sohasem járt bányában – azért választotta azt a témakört, amelyből hat évtizeddel ezelőtt a szintén képzőművész nagymamája készítette diplomamunkáját, mert szerette volna továbbgondolni és más megvilágításba helyezni ezt a különös világot és életmódot.
Hat évtized nemcsak a gazdaság és az ipar területén, hanem a képzőművészetben is hatalmas, folyamatosan változó nézőpontokkal és kifejezésmódokkal teli időszak. Menet közben műfaji korlátok szűntek meg, mosódtak el, változtak az eszközök és a kifejezési formák, olyannyira, hogy manapság a művészet fogalma és tartalma sem ugyanazt jelenti, mint a XX. század derekán.
Abban sincs semmi meglepő, hogy Zilahi Nono nemcsak képzőművész, hanem költő is, valamint a hazai kortárs képzőművészet avatott népszerűsítője. A Sumida folyó hídja című kulturális magazin Kortárs Művészek rovatának szerkesztője, emellett egy képzőművészeti egyesület létrehozója.
Ami a most bemutatott sorozatát illeti, az tele van meglepetésekkel. Szinte kivétel nélkül valamennyiünknek van egy képe a bányászvilágról, és ez legtöbbször sötét, nyirkos, a lelket és a fizikumot gyötrő, embertelenül nehéz munkáról, szegényes életmódról és nehéz sorsról szól. Elég, ha Vincent van Gogh festményeire és rajzaira gondolunk, aki a maga idejében alkalmi prédikátorként ismerkedett meg ezzel a közeggel.
Zilahi Nono már egészen más szemszögből közelít a témához, és főként más technikákkal dolgozik, mint elődei. Ami a nézőpontot illeti, egyes munkái egyenesen derűsek: tiszta, erőteljes színfoltokkal, sárgákkal és vörösökkel keretezi, illetve emeli ki a bányászokat és bányászcsoportokat ábrázoló fotókat, ezzel hangulatossá, már-már vonzóvá alakítva az amúgy lehangoló képet.
Maga a technika is újszerű, és jelentősen eltér a hagyományos grafikai eljárásoktól. Fotóalapú, számítógépes programok segítségével szerkesztett, üzenetértékű jelekké alakított képelemekkel gazdagítja mondanivalóját, miközben felerősíti annak hatását.
Aztán vált, és bemutatja a bányászat valódi, szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal teli arcát is néhány portrészerű ábrázoláson keresztül, amelyek közül az egyik a plakáton is látható. Itt már a derű és optimizmust sugalló foltok éles, keskeny, szinte a zsigerékbe maró fénysugarakká zsugorodnak.
Egységes, korszerű, jó komponálókészségről tanuskodó képsorral jelzi, hogy a képzőművészet olyan varázslat, amely a hihetetlent is képes hihetővé tenni.
