Írta: Zilahi Nono
Pünkösdvasárnap ünnepélyes keretek között nyitotta meg kapuit a Hidelve Galéria a Kolozsvár-Hidelvei Református Egyházközség gyülekezeti termében. A hosszabb szünet után újra életre kelt kiállítótér ezúttal Bokor Ernő műveivel gazdagítja a város művészeti életét, meghívva a közönséget egy különleges vizuális utazásra.
A kiállítás megnyitása mindig kivételes pillanat, de – Pünkösd ünnepén – nem csupán egy életművet tekinthettünk meg, hanem közösen éltük meg a művészet és a Lélek csendes, mégis ható jelenlétét.
Az eseményen Bokor Ernő is jelen volt – alázattal és szerénységgel figyelve, ahogyan a gyülekezeti tagok, művészetkedvelők és barátok örömmel szemlélik alkotásait. A kiállításon részt vett családja is, akik osztoztak a művész életének e felemelő pillanatában.
A megnyitón áhítattal és az alkotó életútjának ismertetésével Szőllősi János református lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, míg a kiállítást Zilahi Nono grafikus méltatta.
Bokor Ernő 1933. június 3-án született Tordán. Tanulmányait a kolozsvári Piarista Gimnáziumban (ma Báthory István Elméleti Líceum) végezte, majd munkája Bukarestbe szólította. Kolozsvárra 1954-ben tért vissza, s művészeti tanulmányait a Népművészeti Iskolán folytatta, ahol 1985-ben végzett. A kilencvenes évektől kezdődően több csoportos kiállításon vett részt Kolozsváron, és bemutatkozott a Stockholmi Magyar Házban is.
Az alkotó pályája a precizitás világából indult: szerszámtervezőként dolgozott hosszú éveken keresztül. Ez a szakmai fegyelem és mérnöki pontosság visszaköszön a képeiről is – a részletek aprólékosságában, a formák elrendezésében, a kompozíciók szerkezetében.
De ez a fegyelem nem korlátozza, hanem épphogy megalapozza művészetét. Munkái mögött nemcsak biztos kéz, hanem érzékeny lélek is munkál.
Akár a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban megrendezett kiállítás, ahol a volt piarista diákok – köztük Bokor Ernő – alkotásait mutatták be, úgy a jelenlegi tárlat is hasonlóképpen a művészi értékek mellett személyes kötődéseket ábrázoló munkákat tár a nézők elé.
Bokor művei finom részletgazdagságukkal és helytörténeti ihletésükkel emelkednek ki, sok esetben miniatűr kompozíciókban örökítve meg Kolozsvár vagy éppen Erdély épített örökségét.
Akvarelljei és tusrajzai akkurátus műgonddal készülnek, amelyekben a templomtornyok, utcarészletek, erdélyi látképek szinte metszetszerű pontossággal jelennek meg. Műveit kimagasló precizitás jellemzi: nemcsak építészeti hűségre törekszik, hanem atmoszférát is teremt, lírai finomsággal idézve meg városunk és környéke emblematikus látványosságait.
Pünkösdkor, a Szentlélek kiáradásának ünnepén különösen hatnak ezek a miniatűr művek: arról tanúskodnak, hogy az illusztrált épületek, falak nemcsak kőből, hanem lélekből is épülnek.
A templomok ábrázolása különleges helyet foglal el életművében, a jelenlegi tárlat gerincét is az akvarellel és tussal készült épületábrázolások alkotják.
Ezek a képek nem csak építészeti dokumentumok. Sokkal inkább a közösség, a hit és a lelki hovatartozás szimbólumai. A Pünkösd által hordozott szellemi üzenet – a Lélek jelenléte az emberi közösségben – mintha a kiállított műveken keresztül is hatna a befogadóra. A képeken nemcsak falakat és tornyokat látunk, hanem azt is, ami bennük megszületik: csendet, áhítatot, hitet.
Az akvarellekből és grafikákból legfőképpen az a belső csend hat a nézőre, amely Pünkösd üzenetével is összecseng.
Művészete nem a látványos formai újításokról szól, hanem a belső rezonancia kereséséről. Műveiben a technikai tudás és a lírai megközelítés harmóniája teremt atmoszférát.
A külvilágot mély érzelmi átéléssel dolgozza fel, lélekben érleli, majd műgonddal formálja képpé.
Színvilága vagy éppen grafikáinak gondos vonalvezetése, a fény és árnyék érzékeny kezelése olyan alkotóról tanúskodik, aki egyesíti a technikai tudást a művészi látásmóddal.
Kompozícióiban gyakran a zsúfoltság határáig merészkedik, így fejezve ki egyéni látásmódját a részletekben. Művészeti univerzumát izgalmas látványkollázsokkal építi fel, amelyek nemcsak a képzeletünket ragadják meg, hanem érzékletesen irányítják figyelmünket a letűnt korok világába, múltunk és emlékeink felé.
Nemcsak a látványt, hanem annak belső lenyomatát is megmutatja. Aki megszemléli munkáit, az nem csupán vedutákat, városi anzikszokat vagy tájképeket lát, hanem azt a fajta művészi megnyilvánulást, amely csak azokat jellemzi, akik számára az alkotás elsősorban szolgálat: a közösség, nemzeti identitás iránti tiszteletből fakadó szolgálat.
Bokor Ernőt mindig is a közösség iránti elkötelezettség jellemezte. 2007-ben egyik munkáját jótékonysági árverésre ajánlotta fel az Erdélyi Hagyományok Háza javára – e gesztus is arról tanúskodik, hogy számára az alkotás szolgálat is egyben.
A jelenlegi tárlat nem csupán látványélmény, hanem lelki utazás is. Aki belép a Hidelve Galériába, nemcsak képeket lát, hanem érzékelheti azt a csendes jelenlétet, amelyet Pünkösd ünnepe is közvetít.
A kiállítás egyben eladásra kínált műveket is felvonultat, így a látogatók a művészet élményét akár haza is vihetik.