Írta: Zilahi Nono
2026. július 5-én nyílt meg a Kolozsvár–Törökvágási Református Egyházközség Donát úti Makovecz-templomában Bokor Ernő Kolozsvár épített öröksége című kiállítása. A tárlat a vasárnap délelőtti istentiszteletet követően nyílt meg és augusztus 10-ig látogatható a Kányafő Galériában.
A megnyitón közreműködött Krasznai Noémi Ilona, az egyházközség kántora, köszöntőt mondott dr. Bibza Gábor, a Kolozsvár–Törökvágási Református Egyházközség lelkipásztora. A kiállítást méltatta Zilahi Nono grafikus.
A kiállítás megnyitása mindig kivételes pillanat. Ilyenkor nem csupán egy életmű tárul a szemünk elé, hanem egy alkotói pálya is megelevenedik előttünk.
Vannak művészek, akik új világokat teremtenek, és vannak olyan alkotók, akik a már meglévő világ értékeire irányítják figyelmünket. Bokor Ernő ez utóbbiak közé tartozik.
A Kolozsvár épített öröksége című kiállítás közel ötven alkotást vonultat fel. Akvarellek, tusrajzok, grafikák és néhány olajfestmény idézi meg Kolozsvár legismertebb épületeit, templomait, utcáit és tereit, valamint a tárlatot néhány kalotaszegi látkép is gazdagítja.
Bokor Ernő 1933. június 3-án született Tordán. Tanulmányait a kolozsvári Piarista Gimnáziumban (ma Báthory István Elméleti Líceum) végezte, majd munkája Bukarestbe szólította. Kolozsvárra 1954-ben tért vissza. Művészeti tanulmányait a Népi Művészeti Iskolán végezte, ahol 1985-ben szerzett oklevelet. A kilencvenes évektől kezdődően több csoportos kiállításon vett részt Kolozsváron, valamint bemutatkozott a Stockholmi Magyar Házban, a koreai BIAF nemzetközi művészeti fesztiválon és az Indiai Art For Cause csoportos tárlatán is részt vett.
Az alkotó pályája a precizitás világából indult: szerszámtervezőként dolgozott hosszú éveken keresztül. Ez a szakmai fegyelem és mérnöki pontosság fellelhető munkáiban is – a részletek aprólékosságában, a formák elrendezésében, a kompozíciók szerkezetében.
De ez a fegyelem nem korlátozza, hanem épphogy megalapozza művészetét. Munkái mögött nemcsak biztos kéz, hanem érzékeny lélek is munkál.
Bokor művei finom részletgazdagságukkal és helytörténeti ihletésükkel emelkednek ki, sok esetben miniatűr kompozíciókban örökítve meg Kolozsvár vagy éppen Erdély épített örökségét.
Akvarelljei és tusrajzai akkurátus műgonddal készülnek, amelyekben a templomtornyok, utcarészletek, erdélyi látképek szinte metszetszerű pontossággal jelennek meg. Műveit kimagasló precizitás jellemzi: nemcsak építészeti hűségre törekszik, hanem atmoszférát is teremt, visszafogott eleganciával örökítve meg városunk és környéke emblematikus látványosságait.
Az épületábrázolás kiemelt helyet kap Bokor Ernő életművében. A templomtornyok nemcsak építészeti remekművek Bokor kompozicíóiban, hanem a közösség lelki tájékozódási pontjai is. A hit, a kitartás és az összetartozás jelképei, amelyek évszázadok óta meghatározzák városunk arculatát.
A kiállításon látható sétatéri anzikszok különösen nosztalgikus hangulatot árasztanak, arra emlékeztetve, hogy a város nem csupán utcákból és házakból áll, hanem azokból az emlékekből is, amelyeket lakói őriznek róla.
A kalotaszegi tájak különleges színfoltját képezik a kiállításnak. Dombok, falvak, templomok és messzeségbe vesző horizontok idézik fel Erdély egyik leggazdagabb néprajzi vidékének szépségét. Ezek a képek ugyanabból a szeretetből születtek, amely Kolozsvár ábrázolásait is áthatja.
Művészete nem a látványos formai újításokról szól, hanem a belső rezonancia kereséséről.
A külvilágot mély érzelmi átéléssel dolgozza fel, lélekben érleli, majd műgonddal formálja képpé.
Színvilága vagy éppen grafikáinak gondos vonalvezetése, a fény és árnyék érzékeny kezelése olyan alkotóról tanúskodik, aki egyesíti a technikai tudást a művészi látásmóddal.
Kompozícióiban gyakran a zsúfoltság határáig merészkedik, így fejezve ki egyéni látásmódját a részletekben. Művészeti univerzumát izgalmas látványkollázsokkal építi fel, amelyek nemcsak a képzeletünket ragadják meg, hanem érzékletesen irányítják figyelmünket a letűnt korok világába, múltunk és emlékeink felé.
Nemcsak a látványt, hanem annak belső lenyomatát is megmutatja. Aki megszemléli munkáit, az nem csupán vedutákat, városi látképeket vagy tájképeket lát, hanem azt a fajta művészi megnyilvánulást, amely csak azokat jellemzi, akik számára az alkotás elsősorban szolgálat: a közösség, nemzeti identitás iránti tiszteletből fakadó szolgálat.
A jelenlegi tárlat nem csupán látványélmény, hanem lelki utazás is.
A kiállítás egyben eladásra kínált műveket is felvonultat, így a látogatók a művészet élményét akár haza is vihetik. A tárlat 2026. augusztus 5-ig várja az érdeklődőket a kolozsvári Kányafő Galériában.
