Írta: Zilahi Nono
Ady József-emlékkiállítás nyílt október folyamán a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban, amely a festőművész alkotói énjét, művészi arcát hivatott rekonstruálni.
Ady József a Marosvásárhely melletti Jedd községben született 1950. április 4-én református lelkészi család sarjaként, és mindössze 41 esztendőbe sűríthette evilági létét, valamint alkotói tevékenységét.
A képzőművész szakmai életútja három jelentős fázisra tagolható. Az első szakasz művészeti tanulmányainak megalapozása, amely a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban töltött diákéveivel köthető egybe. Ezt követte a művészi egyéniségét érlelő egyetemi tanulmányainak időszaka, amelyet 1975 és 1979 között a kolozsvári Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémia festészeti szakán folytatott színjelesre vizsgázva. Majd országos elsőként választotta a kolozsvári Román Nemzeti Opera díszlettervezői állását.
Az Operánál töltött évei alatt önálló tárlatai nyíltak Kolozsváron.
Első egyéni kiállítását 1980-ban a Korunk Galériában szervezték, ott főként akvarell alkotásait mutatta be. Majd 1983-ban újabb kiállítást rendezett linómetszetekből szintén a Korunk Galériában. 1986-ban a Kolozsvári Állami Magyar Színház adott helyet egyéni szénrajz-tárlatának.
1990 januárjában Magyarországon próbált szerencsét.
Alkotói pályafutásának harmadik, egyben utolsó intervalluma az emberi lét végességének, az elmúlás érintettségének, ezzel egy időben a művészi katarzis megtapasztalásának, megélésének stádiuma. Gyógyíthatatlan betegsége és az erőteljes honvágya, valamint páratlan életművének betetőzése definiálta, határozta meg életének utolsó fázisát.
Alkotói munkásságának szűkös időkeretet szabott a tragikus diagnózis, amely meghatározta hátralevő idejét. Utolsó alkotásainak a Honvágy és kín szülöttei, valamint a Liber Miserorum címeket választotta. Chikán Bálint művészettörténész megjegyezte, hogy Ady József életének legnyomasztóbb periódusában „döbbenetesen szép, erőteljes, drámai, mély művek születtek”.
Életművét átfogó szemelvényt számos alkalommal kapott már a művészetkedvelő közönség az egyéni kiállítások, majd az elmúlt három évtizedben az emlékkiállítások keretében. 1993-ban Marosvásárhelyen került sor az első emléktárlatra, amelyen Szabó Zoltán Judóka festőművész, muzeológus méltatta a képzőművész munkásságát.
Chikán Bálint többször is találkozott Ady Józseffel, akinek a munkásságáról gyakran cikkezett szakkönyvekben és folyóiratokban. A képzőművész halálát követően, a Duna Galériában 1994-ben „a kiemelkedően kitűnő művész” alkotói pályaképét és alkotásait mutatta be a közönségnek. Majd 1996-ban A tisztulás vágya című emlékkötetben jelentette meg, foglalta össze beszélgetéseiket.
2011-ben a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megrendezett emléktárlaton Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész méltatta a képzőművészt, akinek „eredendő szelídséggel, líraisággal telített alkotói világában mindenen felülkerekedő, átjáró elem a szeretet”.
2020-ban Novothny Tihamér művészeti író az Új Művészet képzőművészeti és kritikai folyóiratban megjelent írásában kihangsúlyozta, hogy „Ady Jóska kiváló művész, művelt, kételkedő, kereső és igaz ember volt”.
Ady József életművét művészi alázattal, nagy elánnal és kitartó buzgósággal gyarapította a rövidre szabott élete során rendelkezésre álló alkotói periódusban.
Transzcendens művészete merőben különbözik, eltér marosvásárhelyi elődeinek művészeti stílusától. Erdélyi viszonylatban egyik kiemelkedő képviselője az 1980-as évek elején fellendülő kelet-európai neoavantgárd művészetnek.
A hagyományos grafikai és festészeti technikával megalkotott munkái egyéni látásmódról tanúskodnak. Ábrázolása az absztrakt és a figuratív kifejezésmód határán mozog, ugyanakkor a szimbolikus-expresszív kategóriába is beilleszthető. Kiérlelt, kiforrott stílusban készült alkotásai egyedi világának dimenzióit tárják fel a befogadók számára.
Ady József alkotásait nem kell elemeire szedni vagy boncolgatva elemezni. Úgy ismerhetjük meg és érthetjük meg alkotói rendszerét, ha követjük a formák evolúcióját, a formálódás stációit.
Előfordul a szinte disszonáns sokszínűség, de életművének gerincét a tónusfestészet értékeit kiemelő, monokróm színvilág jellemzi, ugyanakkor a hagyományos technikák közötti átmenet, fluiditás is megfigyelhető, ha munkásságának egészét vesszük figyelembe.
A fehér papír eleganciáját a misztikus, sejtelmes matt fekete és a sötét tónusok kontrasztja szinte lüktetve váltja fel.
Képi nyelvezetére jellemző a fehér alapon helyet foglaló feketék mellett a fekete alapon sodródó lendületű fehérek drámai megnyilvánulása, amely megfigyelhető a linóleummetszet-, illetve a szénrajz-sorozatain.
A sajátos világlátású festőművész műveinek gondolatisága sokrétű. Érett alkotóként olykor tudatosan, máskor ösztönösen formálta meg alkotásait, jelenítette meg mondanivalóját. Hosszasan vallatott témáit egyedi vizuális programban alkotta meg.
A puritán vonalvezetés, dísztelen tónusok, nüanszok váltják fel a korábbi drámaibb hatásokat. A foltszerű elemekből kinőtt alakok pedig egyre inkább védtelenebbek, kiszolgáltatottabbak.
Művein nyomon követhető a formák, alakzatok átstrukturálódása. Éteri érzékenység hatja át festményeinek absztrakt gesztusrendszerét.
Negatív hangvételű művészi hitvallása és versbe szedett gondolatai útmutatásként használhatók fel alkotásainak értelmezéséhez, megértéséhez.
Lelki és szellemi fejlettsége is a magányba taszította Ady Józsefet, aki mentsvárat, kapaszkodókat keresve nyitott a kultúra, a filozófia és az irodalom irányába is.
„Sokat megéltem
Talán túl sokat
Tapasztaltam,
De mindezekhez
Keveset éltem
Sok és kevés
Egy értelmetlenség
Kétfele tépve.”
Ady József Az ellentmondás feloldása című, múlt idővel kezdődő versében, amelyet már hanyatló egészségi állapotában írt, a halálsejtelem van jelen, mely elégikus hangvétellel ruházza fel a költeményt.
„Szétosztom magam
Szaggatottan voltam
Tehát így kell
átmennem
a nemlétbe is.”
A végzetes betegség hamar úrrá lett Ady Józsefen, és ez nem csupán alkotásain érzékelhető, de verseiben is előtérbe kerül a halál, a „nemlét” gondolata, mely életének utolsó időszakában állandó társává vált.
Ady József életének utolsó két esztendeje bizonyult alkotói tevékenysége legtermékenyebb időszakának. Az akkor készült alkotássorozata feltehetően az elmúlás kimerevített pillanatfázisait hordozza.
Utolsó alkotói korszakában a művek narratív szerkezete letisztultabbá vált, minimálisra redukálódott, a drámai hatások és a romantikus megoldások felcserélődtek.
Munkáinak zöme misztériumteljes tereket tár a néző elé, megidézi a művész lidérces, éteri világát, amelyet átsző a rejtelem, a talány, ugyanakkor kifejezik keresztény világnézetét is: „a kinyilatkoztatás mögött csak egy van: Isten”.
Műveit szemlélve érzékelhető, hogy a képzőművész eljutott a spiritualitás felső szintjére, művészetében élve meg a vágyott tisztulást.
Az emlékkiállítás átfogó képet nyújt Ady József teljes művészeti tevékenységéről, hitelesen mutatja be az elmúlt század magyar képzőművészetének nagyszerű alkotóját. Életművével a szépségbe és a jóságba vetett hit kapaszkodóját hagyta itt nekünk.