Miskolczi Zsuzsanna 1958-ban született Budapesten. Édesapja Miskolczi László kétszeres Munkácsy-díjas festőművész, a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Gimnázium rajztanára, édesanyja Rzymann Mária szintén festőművész és rajztanár volt. Ez a művészeti légkör alakította sorsát és jelölte ki hivatását. A Máglya-közi műteremházban nőtt fel, így többszörösen is hatással volt rá a műtermi légkör, ezt szívta magába gyermekkorától kezdve.
Érettségi után fél évet töltött Belgiumban és Franciaországban tanulmányúton. Azt követően a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikáján dolgozott mint orvosi grafikus. A Medicina Könyvkiadónál is számos könyv illusztrálását, borítótervét készítette el. Közben elvégezte az Egri Tanárképző Főiskolát és rajz–földrajz szakos diplomát szerzett.
A nyolcvanas évek végén önálló grafikusként tevékenykedett. Édesapja halála után édesanyjával együtt élt és dolgozott tovább. Ikonfestészettel is foglalkoztak. Ebben az időszakban kerültek a csodálatos Káli-medencébe, Kővágóörsre, ahol egy általuk szakszerűen felújíttatott romantikus parasztházban alkottak tovább. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, a Svájcban élő Jancsó Bélával, akinek az édesapja ugyancsak festőművész volt és akivel 1992-ben házasságot kötött. Egy leányuk született, Zsófia. Zsuzsa őt is megtanította rajzolni. Zsófi elvégezte a Zürichi Képzőművészeti Főiskolát és mind a mai napig alkot.
Fogadott hazájába Zsuzsa hamar beilleszkedett, de magyarságát mindvégig féltő gonddal őrizte és gyermekét is ebben a szellemben nevelte. Zürichben, Budapesten és a Káli-medencében egyaránt otthon érezte magát.
Svájcban töltött harminc éve alatt rajzot tanított magánnövendékeknek, felnőtteknek és gyermekeknek. És továbbra is a festészet volt az ő útja: kezdetben pasztellképeket készített, majd áttért az olajfestésre. Mottója: „Az alkotó feladata meglátni és azt visszatükrözni a saját személyisége hozzáadásával. A tanár feladata megláttatni és eszközt adni a kifejezéshez, a tanítvány személyiségét tiszteletben tartva.” Ikonokkal, pasztell- és olajfestményekkel Párizstól, Ropraztól, Zürichtől és Wädenswiltől kezdve a Kiskunhalasi Városi Kórházon át a Luganói Művészetek Házáig és a Berlini Kongresshalleig számos önálló és csoportos kiállításon vett részt Európa-szerte. Sikert aratott többek között a Thalwil-i Ortsmuseum tárlatán, vendége volt a Köveskáli Bali Galériának és Thalwil közönsége is találkozhatott műveivel. A teljesség igényű felsorolás nagyon hosszú lenne.
A természet festője. Az ég, a víz és a föld színvilága, harmóniája határozza meg festészetének irányát. Főként szülőhazájának tájélményanyagából merít.
„A festészetben törekszem saját stílust létrehozni, amely őrzi a hagyományokat, ugyanakkor formailag próbálok eltávolodni a sematizmustól. Az olajfestészetben a széles mozdulatok, festői gesztusok felnagyítása, elnagyolt formavilág irányába haladok. A dinamikus természeti motívumok felhasználásával szeretnék érzelmeket kifejezni. Képeimnek mindig van egy valóságból való kiindulópontja, amit átírok, többszörösen absztrahálok. Fontos számomra, hogy a kép tudjon lélegezni, legyen atmoszférája” – vallja. Fontosnak tartja elmondani azt is: „Rajzolni valójában édesapámtól tanultam, őt tekintem mesteremnek.”
2022-ben férjével együtt végleg hazaköltöztek Budapestre.
2024-ben felvették a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe.
Hétévnyi munkájának eredménye a Miskolczi László lírikus festészete című, édesapjáról szóló művészeti album, amelynek szerzőpárosa Feledy Balázs és Szalay Ágnes (Polár Könyvek, Budapest, 2024).
Utóbb a férjével, Jancsó Bélával közösen alkotott, Vijú, a kis varjú meséi című, négyéves unokájuknak dedikált mesekönyvet illusztrálta, amelynek társszerzője is egyben.
Jelenleg a Rémes rímek – Kalendárium, a Vándorlegény hazatér, a Vidám nyarak a Balatonnál és a Békesség a földön című kötetek megjelentetését készítik elő.
Varga Gabriella
Kedves Gabriella!
Gratulálok az életút ismertetéséhez. Méltó Jancsó-Miskolczi Zsuzsanna megismertetéséhez.