A méltató beszéd elhangzott a Szervátiusz Alapítvány által adományozott Szervátiusz Jenő művészeti díj és ösztöndíj átadásakor 2025. szeptember 15-én
„Az építész az Isteni terv szolgája, műveivel megkísérli az ember lehetséges útját kijelölni…
Magát és társait kell az angyali lét felé emelnie…
Egymás megváltására várunk és ezt a végtelen messzeségbe vivő utat segélyezik a szárnyaló épületlények.”
Tisztelt Klára asszony! Kedves Hayde Tibor kolléga! Becses ünneplő közösség!
Makovecz Imre mesterem, a legendás SZÖVTERV egykori tervezőjének gondolatával köszöntöm Önöket a Szervátiusz Jenő-díj átadó ünnepségén. Makovecz és Hayde, ha időben nem is, de egy műhelyben dolgoztak, melyet meghatározott Kovách István – Makovecz barátjának – szellemisége, a tervező közösség elkötelezettsége magyar építészet és kultúra iránt. Hayde Tibor építészeti hitvallása innen és a zaklatott sorsot megélt, de hitét és tartását megőrző családjától eredeztethető.
Egy éppen öntudatra ébredő, hároméves „osztályellenség” kisgyermek a Csorvás menti tanyán, Gyöngyössolymoson, majd Máriabesnyőn a kitaszítottak, a megtűrtek között magába szívta az igaz és megtartó élményeket. A „végleg eltörölni” nemzetpusztító hatalma a megtörés helyett az élet alapvető impulzusait tárta fel a fogékony gyermek számára. Tartást adott, mely a szakmában is meghatározta Hayde Tibor alapállását. Olyan ez, mint a sportban, atlétikában: ha jó testtartással – jelen hasonlatban lélektartással – áll az ember a sors adta feladat elé, csak akkor sikerül megugrania a kihívást. Ez a belső, kimondhatatlan erő-iránytű kísérte végig pályáján, a negyedszázados SZÖVTERV építész pályafutásán, mely azóta saját műtermében lányával és munkatársaival folytatódik.
Az építészet hétköznapjainkat, életünk minőségét legerősebben, de leginkább tudattalanul alakító művészet. Művészet és szolgáltatás egyben, hisz’ szinte minden tevékenységünk épített terekben zajlik, lakhatásunk pedig alapszükséglet. Az építészet, praktikuma mellett, rejtett, az életerőt tápláló impulzusokat sugároz – de tudjuk és tapasztaljuk, hogy sokszor ennek ellentétjét is teheti. A gyógyító építésnek kötelezte el magát Hayde Tibor is, kinek életpályáját meghatározza Makovecz Imre világa, a Wright-i örökség éltetése. Az organikus építészet atyja hitvallásában, a Testamentumban derűről, tisztaságról és egyfajta, szabadságot adó romantikus – költői – magatartásról ír. Így jár el Hayde Tibor is, amikor a festészethez mint segítő, társművészethez fordul: a képalkotás szabad szemléletét a nehéz anyagból épült házakban a természetes anyaghasználattal fejezi ki, épületeiben a tektonika szabályainak alávetett, a növényi és ásványi organizmusok szerkesztésrendjében érvényesíti. A súlyos anyag, a könnyed szerkesztés, a „házszerű házait” – amint ő fogalmazza meg épületeit – sajátos légkörrel, mondhatni aurával telítik. Igen, érezzük, tapasztaljuk a hasznosságot, de az épületek minden érzékszervünkhöz (külső, fizikaihoz és az egészséges élet által kifejlesztett belső lelki érzékszervekhez is) szólnak, szemünk tapogat, végigfut a fa melegséget adó felületén, érzékeljük a növekedés impulzusait a támszerkezetek játékában.
Innen nem meglepő – sőt természetes –, hogy életútja az építészet, a környezetalakítás, s a legfontosabb, a közösségépítés területén szorgalommal, szenvedéllyel bontakozott-bontakozik ki. Plesz Antal akadémikustársam, mesterünk vallotta: „Az építés az emberépítéssel kezdődik.” Természetesnek vehetjük tehát, hogy Hayde Tibor pályája során egy tágabb lakóközösség életterét is igazgatta, volt Aszód, majd a Tápióság főépítésze, újított meg templomokat, folytatta a múlt köveinek rakását a kornak megfelelő módban, tisztelve a hely szellemét, az ősök üzenetét, folytatva mozdulataikat, s hagyományozott a jövőnek épületeivel, tanításával a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájában.
Befejezte, kifejtette a nemzet géniusza, Kós Károly szellemiségét Baróton. A nagy mester 1926–1929 között három változatot is rajzolt a település templomára, Hayde Tibor a mester szellemiségét idézve bővítette meg 300 embert befogadó térrel a közösségi teret. Fizikai és szellemi történet ez, melyben valóssággá válnak Hajnóczi Gyula professzorunk szavai: „Az építészet a tovább építés története.”
Középületei, műemléki rekonstrukciói a szakma elismert épületei. A Berekfürdőn létesített fürdőépület tiszta képletekkel és struktúrában mutatja meg Pap Gábortól tanult organikus szemléletét, a lelkesített részletek – a Nagy Kerekerdő, az Üveghegy, a Kőgomba – ősképeket rejtő épületet, tereket jelölnek.
Szemléletének, világának, Ég és Föld kapcsolatának összegzése, építészeti hitvallásának kifejezése a Tápiószentmártonra, a Kincsem Lovasparkba tervezett Attila Palota terve. A hét méteres dombra emelt fapalota a történeti leírások és a művészi feldolgozások ihletett képeit egyesíti. A szakrális szerkesztés, a helyet és történeti időfolyamot megidéző nyolcezer négyzetméteres mestermunka a kor nagy uralkodójának szellemét természetes eleganciával jeleníti meg. Megelevenedik Priszkosz rétor több mint másfél évezredes leírása, Kós kézzel írott éneke, Kunkovács pusztai ősépítményeinek világa, miközben Hayde építészeti és világszemlélete kifejtést nyer. A FaPalota egyszerre jeleníti meg a holtak tiszteletét és a hagyományozandó életimpulzust.
S bár a palota felépítése várat magára, egy másik lélekemelő történet és épület jól példázza azt a szemléletet, mely kellő körülmények és összefogásnak köszönhetően utat tör magának s lesz egy közösség szolgálója. Hayde Tibor 1987-ben tervezte meg az egri betonrengetegbe, a Felsővárosba a Bükk-kapu iparcikk áruházat. A meggyőződés, mely szerint egy épületnek ki kell fejeznie az ember, a közösség szellemi egzisztenciáját a centrális szerkesztésben, azaz a mindennek van egy közepe elvben öltött testet. A hányatott sorsú világi épület 2019-ben új funkciót kapott, ma a lakótelep evangelizációs központja, mely szent pápánk, II. János Pál nevét viseli. A revitalizáció alapja a felülvilágítóval rendelkező központi szakrális tér az égi összeköttetés, melyet a tervező a köznapi funkciónál is alapvetőnek tekintett. Hatalmas megtiszteltetés és elismerés, hogy – miközben Európában templomok tűnnek el vagy kapnak hétköznapi funkciót – egy profán épület rejtett szellemisége kibontakozhat, a szolgáltatás helye szolgálattá nemesedhet, a boltból Isten Háza lehet.
Makovecz Imre szavai illenek ide:
„Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a jó Istent.
És az pedig örökkévaló, és fenntartja és kormányozza ezt a világot,
ha őt sikerül szórakoztatni, akkor az egész világ kapott valamit.”
Végezetül hadd mondjak köszönetet a Szervátiusz Alapítványnak, hogy megalapította és gondozza ezt a díjat. A polgári kezdeményezésű díjak, ösztöndíjak és elismerések a Nemzeti emlékezet és értékfelmutatás hajszálgyökerei. A díjak tartalma a felmutatás: az alkotói életművek, cselekedetek példaként állítása a magyarok közössége számára. A díjak organikus rendben egészítik ki egymást, olyanok, mint egy hatalmas kulturális fa élő szövete. A nagy állami elismerések, a szakmai középdíjak, keresztek és csillagok mellett ott vannak az akadémiai elismerések, a polgári közösségek és magánszemélyek alapította díjak, amelyek az éltető közösség elismerései. Köszönet érte!
Köszönöm, hogy meghallgattak, s gratulálok Hayde Tibor építésznek ehhez a megtisztelő elismeréshez!
Turi Attila
A fényképek forrása: Szervátiusz Alapítvány
Kapcsolódó tartalom:
A Szervátiusz Alapítvány idei két díjazottja: Makoldi Sándor Gyula szobrászművész és Hayde Tibor építész | Kalejdoszkóp