Szerző: Zilahi Nono
2024. március 26-án második alkalommal szervezte meg a Lyrikfest című rendezvényt a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum két németnyelv-tanára, Lokodi Éva Ildikó és Szabó Viola. Az idei versünnep programját színesebbé tette az Apáczai Galériában bemutatott küldeményművészeti tárlat anyaga is.
Romániában valószínűleg első alkalommal nyitotta meg kapuit olyan küldeményművészeti kiállítás, amely szakrális ihletés jegyében született alkotásokat és diákpályamunkákat mutat be. A rendezvény kurátora Zilahi Nono grafikus.
„A tavalyi német nyelvű versmondó és versíró versenyünk, amelyet egy Rilke-vers mottója ihletett, szinte száz diákot mozgatott meg a kolozsvári magyar iskolákban. Nagy örömünkre szolgál, hogy az idén sokkal több embert sikerült megszólítani – a világ legkülönbözőbb részeiből. Zilahi Nono grafikusművész javaslatára és irányításával ugyanis egy küldeményművészeti (nemzetközi nevén: Mail Art) kiállítást szerveztünk, ahova szerte Európából, az Amerikai Egyesült Államokból és Ázsiából is érkeztek munkák. Mivel az idén júliusban lesz Friedrich Gottlieb Klopstock háromszáz éves születési évfordulója, rendezvényünket az ő emlékének ajánljuk. A költő fő műve A Messiás című eposz volt, amelyből minduntalan kicseng az isteni áldozat iránti hála és hódolat. A kiállítás mottójául az első énekből választottunk idézetet. Most, nagyhéten különösen is találó ez a téma. Reméljük, sikerül ezáltal is egy kicsit az ünnepre hangolódni” – hangzott el Lokodi Éva Ildikó nyelvtanár beszédében.
A rendezvényen dr. Vörös Alpár István Vita iskolaigazgató köszöntötte a jelenlevő közönséget, ezt követően bemutatkoztak a Lyrikfest verseny zsűrielnökei: dr. Jakabházi Réka egyetemi docens a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának Német Irodalom és Nyelvészet tanszékéről és dr. Bartalis Kata egyetemi docens az említett egyetem Pszichológia és Neveléstudományi karának német tagozatáról. További zsűritagok voltak: dr. Benő Eszter tanárnő a Brassai Sámuel Líceumból, Darvay Éva tanárnő a Báthory István Elméleti Líceumból, Hegyi Noémi tanárnő a Tálentum Iskolából, valamint Lapohos Ildikó tanárnő a Kolozsvári Református Kollégiumból.
A rendezvény következő részében Szabó Viola szervező a német költő életútját és legismertebb művét mutatta be a közönségnek:
„Friedrich Gottlieb Klopstock a legnagyobb hatású német költők közé tartozik. Nyelvi újításai teszik őt különösen jelentőssé, az általa megújított német költői nyelven lehetett világhírű Goethe és Schiller, Novalis és Hölderlin. Klopstock módos polgári családból származott, vallásos szellemben nevelkedett, alapos tudást szerzett humán szakokban, eredetiben olvasta a görög és latin klasszikusokat, héberül az ótestamentumot, jól értette a francia és az angol szövegeket, s megtanult olaszul is, hogy eredetiben olvashassa Dantét. Világhírét, legnagyobb sikerét A Messiásnak köszönhette. A világirodalom történészei egybehangzóan úgy értékelik, hogy a vallásos eposz három vitathatatlan fő műve Dante Isteni színjátéka, Milton Elveszett paradicsoma és Klopstock Messiása. Ezt az óriási terjedelmű – 20 énekre tagolt – vallásos eposzt majdnem egész életében írta: 14 évesként már tervezgette, hogy megírja Jézus Krisztus életének és halálának történetét, és középiskolás korában prózai művet írt a Megváltóról. Ebből az első kísérletből lett később A Messiás első három éneke, mely 25 éves korában jelent meg folyóiratokban. Az első három éneknek óriási visszhangja volt, és híre, irodalomtörténeti jelentősége hamar eljutott Koppenhágába is. A dán király, V. Friedrich ösztöndíj címen életjáradékot biztosított számára, és lehetővé tette, hogy anyagi gondok nélkül élhessen, alkothasson és befejezhesse A Messiást. Huszonöt évig írja, és utána folyamatosan javítgatja, módosítja, míg végül halála előtt három évvel, 1800-ban jelenik meg a végleges szöveg. Magyarra Tárkányi Béla katolikus papköltő ültette át a mű felét, az első tíz éneket.”
Ezt követően a mű bevezető soraiból egy részletet adott elő Gregus-Fóris Balázs 11. osztályos diák, majd Tárkányi fordítását Adorjáni Aletta-Abigeil 10. osztályos diák előadásában hallgathatták meg a jelenlévők:
„Zengjed az emberiség váltságát, lelkem! Az Isten
Ember alakjában véghez mint vitte, s ez által
Ádámnak bűnös maradékát kínja, halála
És diadalma után ismét Istenhez emelte.
Megtörtént, amit Isten akart.” (I. Ének)
A szavalatok után került sor magára a tárlatértékelésre. A kiállított műveket Zilahi Nono grafikus méltatta:
„A tárlat nemzetközi sikernek örvend, ugyanis Észak- és Dél-Amerikából, Ázsiából és Európa számos országából érkeztek munkák. Argentínából: Claudia García; Ausztriából: Horváth Piroska, akinek munkáit gyakran fellelhetjük a nemzetközi kiállításokon; az Amerikai Egyesült Államokból: Donna Marie Joyce, Eez Smith; Dél-Koreából: Michael Kazemi, aki a Dél-Koreában megrendezett BIAF – Puszan Nemzetközi Művészeti Fesztivál egyik szervezője; Franciaországból: Christiane Carré, Virginie Loreau; Finnországból: Anneli Di Francis képzőművész; Hollandiából: Reen Sanderse képzőművész; Indiából: Bharti Vandna Kaushik professzionális alkotó, Prabhinder Lall professzionális fotográfus, Faisal Mateen, aki az indiai Art for Cause művészeti szervezet vezetője, kurátor; Japánból: Keiichi Nakamura; Kanadából: Michael Spance, Werner Klára, iskolánk volt diákja, költő, festőművész, keramikus; Lengyelországból: Edyta Dzierż hivatásos festőművész és dr. Jolanta Kuśmierska, a Krakkói Képzőművészeti Akadémia tanára; Magyarországról: Palásti Erzsébet, kiemelkedő magyar alkotó, valamint Sz. Szabó Júlia Ida; Németországból: Horst Tress; Olaszországból: Maria Teressa Cazzaro, Guroga, Serse Luigetti, Maya Lopez Muro, az olasz Mail Art művészet egyik legismertebb kortárs alkotója, számos Mail Art-kiállítás kurátora, StraDaDa – Fluxus mail art két művelője: Giovanni és Renata; Oroszországból: Elena Tereshkova, nemzetközi sikereket elért orosz művész; Spanyolországból: Sabela Baña, Juan Fran Nuñez Parreño; Törökországból: Derya Avci, művészpedagógus,2002-óta a török Nemzeti Oktatási Minisztérium alkalmazottja és fia, Ahmet Hakan Canpolat, Nazende Yücel, aki 1986 és 2017 között a törökországi Minisztérium alkalmazottja, professzionális alkotó; Uruguayból: Maria Victoria Boné Ramirez, Romániából pedig: Balogh Borbála, Felházi Lenke Zsuzsanna grafikus, kántor, Murádin Lovász Noémi képzőművész, Ovidiu Petca grafikus, Sabău-Trifu Cristina egyházművész, textilművész, Starmüller Katalin díszlet- és jelmeztervezőés jómagam(Zilahi Nono). Külön példaérékű azon művészpedagógusok munkája, akik a diákokok körében promotálták pályázatunkat: Koncz-Münich András és Vízi Katalin az Apáczai Csere János Elméleti Líceum részéről, Murádin Lovász Noémi a Báthory István Elméleti Líceum részéről, Kocsis Ildikó a Brassai Sámuel Elméleti Líceum részéről, valamint Felházi Lenke az Újalsóvárosi Református Egyházközség részéről.
F. G. Klopstock A Messiás című műve kihívás és egyben lehetőség volt arra, hogy az alkotók vallásos sémához kapcsolódó műveket hozzanak létre. Kihívásnak azért tartom, mert az elmúlt években több alkalommal is konstatáltam, hogy művészberkekben a szakrális téma nem túl gyakori jelenség. Viszont téves volna azt állítani, hogy a szakrális témák eltűntek a kortárs művészetből, hiszen a rendezvényen kiállítók között két olyan alkotót is kiemelhetnék, akik a szakrális művészetet, az egyházművészetet népszerűsítik: a kolozsvári Ars Sacra kiállítás-sorozat kurátora, Sabău-Trifu Cristina, valamint az Ökumené és képzőművészet kiállítás-sorozat kurátora, Felházi Lenke Zsuzsanna.
A keresztény ihletettségű munkák rendkívül látványosan kifejezik azt az Isten alakú hiátust, űrt, amelyet akár a mindennapokban is megtapasztalhatunk, és azt a Messiás-váró konstans állapotot, amelyben létezünk, hiszen a jelenkor emberének mérhetetlen szüksége van a messiási felszabadításra és megváltásra.
A nemzetközileg „mail art”-nak nevezett, magyarul viszont postaművészetként, választékosabban küldeményművészetként említett mozgalom alig ismert a romániai alkotók körében. A küldeményművészet esetében nehéz lenne, sőt szükségtelen is a klasszikus műtárgyakra vonatkozó hagyományos műelemzés. A küldeményművészet szerkezetileg és formailag a művészeti irányzatok, izmusok egyikével sem azonosítható.
Általában az alkotók arra törekszenek, hogy megörvendeztessék a művészetkedvelőket, és a befogadókat meglepjék jellegzetes univerzumukkal. Az egyéni hangjukat és útjukat, sajátos művészi eszközeiket megtalált sokoldalú művészegyéniségek mellett a diákok is igyekeztek kifejezésre juttatni a témával kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket, belső világukat. A kollázsokban, montázsokban szintetizáló jelleggel olvadnak össze a különböző eredetű és hatású képi és grafikai elemek, szimbólumok. Az alkotók és diákok egyaránt kísérleteznek a különböző technikák együttes alkalmazásával, új anyagok használatával, különböző médiumok bevonásával, a hagyományos technikák ötvözésével, valamint újszerű látásmóddal, amelyek kombinációja a vizuális kultúra eklektikájára vall. Míg egyes munkákat a redukált színvilág határozza meg, más esetben viszont a disszonáns színek, a vibrálás, az újszerű struktúrák keresése és építése jellemző. A kiállítás gerincét a kollázsok, asszamblázsok határozzák meg, amelyek olykor tagolják a teret, egy lüktető felületet hozva létre. (Az asszamblázs egyébként a XX. századi vizuális művészeti irányzatok, mint például a pop-art vagy a dadaizmus jellegzetes műfaja. Ezt azért fontos megemlíteni, mivel bizonyos művészettörténeti adatok szerint a dadaizmus az antiművészet egyik kiemelkedő alakja, Marcel Duchamp az, aki esztétikai információk közlése érdekében veszi igénybe először a posta szolgáltatásait az 1900-as évek elején.)
De hogyan jutunk el a polgárpukkasztó antiművészettől a mail artig?
Az 1959 és 1963 között népszerű Fluxus-mozgalom művészei közvetlen postai kapcsolatban voltak egymással, így tehát a mozgalom nemzetközivé nőtte ki magát. Az alkotásban nem a végterméket, hanem a folyamatot tartották fontosnak, és tagadták a nagy művek értékrendjét.
1962-ben Ray Johnson, a mail art művészet egyik legismertebb alakja megalapította New Yorkban a New York-i Levelezőiskolát (The New York Correspondence School). Johnson volt az iskola irányítója és tanára, aki megközelítően kétszáz távhallgatót gyűjtött maga köré, akiket rendszeresen művészi üzeneteivel látott el.
Jelenleg világszerte több ezer olyan alkotó van, aki kizárólag a küldeményművészetnek szenteli figyelmét.
Számos mail art-alkotó a postai kommunikáció által juttatja kifejezésre művészeti törekvéseit. Küldeményeket adnak fel, saját kezűleg készített bélyegeket és bélyegzőket használnak, amelyek Stamp Art, illetve Rubberstamp Art néven váltak közismertté, tehát a gumipecsétek, szerzői postabélyegek és levelezőlapok.
2022-ben ünnepelték világszerte a mail art művészek a Küldeményművészet 60. évfordulóját, és október 16-án a Mail Art Napján, amely Ray Johnson születésnapjához köthető, Olaszországban a Montecarotto-i Mail Art Múzeumban nagyszabású kiállítást szerveztek.
Tavaly szintén Olaszországban megalapították az OIMA – Organizzazione Internazionale di Mail Artisti szervezetet, amelynek jómagam is tagja vagyok, és a szervezet egyik alapítója a kiállításunkon is részt vevő Maya Lopez Muro, aki hosszú évek óta egyik jelentős alakja az olasz mail art művészetnek. Továbbá a Per Una Tariffa D’Arte Postale kezdeményezés egyik ötletgazdája, amelynek lényege, hogy egységes legyen a küldeményművészeti feladványok ára Olaszországon belül.
Kétségkívül a küldeményművészet napjaink legidőszerűbb művészeti jelenségévé vált.
Az Apáczai Galériában megtekinthető tárlat mindenképpen kuriózumnak számít, ezért érdemes a kiállított anyagot, a díszes borítékokat alaposan szemügyre venni, mivel maradandó vizuális élményt nyújtanak.”
A továbbiakban Felházi Lenke Zsuzsanna grafikus vallástörténeti szempontból értékelte a kiállítás anyagát:
„Már a próféták megjövendölték, megközelítően ötszáz évvel Krisztus születése előtt, hogy Messiás születik, a zsidók szabadítója az elnyomás alól. Isten küldöttje Ő.
Az Ige testté lett. Az első betlehemi vándorok, a pásztorok nem egy új vallás titkos tekercseit találták a sziklaistállóban, nem angyalt vagy valami titokzatos fényt, hanem egy bepólyált gyermeket, emberek és állatok között. Isten egyszülött Fiát adta, és nemcsak bölcsőbe adta, hanem minden szenvedő halandóért: szenvedésre, keresztre és halálra adta.
Krisztus szenvedésének útján – passióján – ezen a kiállításon, ezen a nagyhéten, részt veszünk mi is, Nagypéntek – Húsvét – Feltámadás ünnepére készülve.
A zeneirodalom világában nagyon sok zeneszerző dolgozta fel ezt a témát. Például: Georg Friedrich Händel Messiás című oratóriumában, Johann Sebastian Bach – a zene teológusa, akit nem véletlenül neveztek az »ötödik evangélistának« – istenadta zsenialitásával megmutatta, mit jelent a zene nyelvén megszólaltatni az Igét, vagy a zene segítségével szárnyakat adni az ember Isten dicséretének és ég felé irányítani az imádság hangjait (Húsvéti Passió, Máté Passió, János Passió).
Megemlíthetem az egyházművészet talaján Munkácsy Mihályt, a magyar festészet egyik kiemelkedő alakját – a fantasztikusan megfestett Krisztus-trilógiáját: Ecce Homo, Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című alkotásokat. Rajta kívül is még nagyon sok művész foglalkozott a Messiás témával.
Hozsánna a Dávid Fiának! – Ez az ünnepélyes örömkiáltás hangzott el a nép ajkáról, amikor az Úr Jézus bevonult Jeruzsálembe; bizonyságtétel Messiás voltáról, s egyúttal Dávid Fiának bemutatott hódolat.
Krisztus Kereszten való áldozata és feltámadása világesemény. Legyőzi a sötétség hatalmát, a halál és pokol minden kínját. Feltámadt, hogy uralkodjék, mint felkent Király. Tehát az ószövetségi »Messiás«, héberül Messiah megnevezés és annak görög fordítása az Újszövetségben »Krisztus«, Ő az igazi pap, király és próféta. Az Úr Jézust Isten Szent Lelkével kente fel. Ő az Üdvözítő, a Szabadító, Ő az a személy, akiben a megváltás egész műve egybe van foglalva. Ez a Jézus név jelentése is.
Született nektek ma a Megtartó (Üdvözítő) – mondja az angyal, azaz itt van most is velünk: »Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen« (János 3,16).”
A kiállításmegnyitó-beszédeket követően Szabó Viola nyelvtanár folytatta F. G. Klopstock pályafutásának és főbb műveinek bemutatását, megemlékezve Johann Sebastian Bach zeneszerzőről is: „Johann Sebastian Bachra (1685–1750) német zeneszerzőre, a barokk zene egyik legnagyobb óriására emlékeztünk a múlt héten, március 21-én a 339. születésnapja alkalmával. Egy egész napon át Bach-zenét hallgathattunk a kolozsvári Bach Maratonon a Pietati evangélikus Templomban. Bach 27 évig tevékenykedett Lipcsében (németül Leipzig a város neve) a Tamás-templom orgonistájaként és egyfajta városi zenei igazgatóként. Ugyancsak itt tanult teológiát a fiatal Klopstock, aki ebben az időszakában írta át prózából hexaméterekbe A Messiást. Hogy az idősödő Bach egyházzenei művei milyen hatással lehettek az ifjú Klopstockra, nem tudni, de tudjuk azt, hogy J. S. Bach fia, Carl Philipp Emmanuel zeneszerző Klopstock-ódákat zenésített meg.”
A kor felelevenítése céljából Szabó Csanád kisdiák eljátszotta Bach Menüettjét az Anna Magdalena Bach számára összeállított jegyzetfüzetből, majd a közönség továbbismerkedhetett Klopstock művészetével: „Jelentősek az ódái, a természetszeretetéről árulkodó költeményei és szerelmi lírája is. Vallásos buzgósága ellenére Klopstock vidám, derűs, életszerető férfi. Szeretett táncolni, voltak boldog és boldogtalan szerelmes évei. Ezeknek lírájában, verseiben is hangot adott. Első házassága négy évig tartó lángolás, bensőséges szerelem, aminek sajnos véget vetett feleségének korai gyermekágyi halála. Érdekességként említem, hogy Klopstock és felesége, Meta találkozása is A Messiáshoz fűződik. Meta egy hamburgi kereskedő művelt lánya, aki barátnője lakásában fedezte fel, hogy a hajgöndörítés céljából használt újságpapíron gyönyörű részlet van A Messiásból. A sorok oly hatással voltak a húszéves lányra, hogy személyesen is meg szerette volna ismerni ennek az alkotóját. Így is történt, egy közös barátjuk találkozót szervezett a Hamburgon átutazó Klopstock és Meta Moller számára. Három év után összeházasodtak” – mondta Szabó Viola, aki kitért a költő 1753-ban, Meta és Klopstock jegyességének idején keletkezett Rosenband /Rózsalánc című költeményére is: „A vers a tavasz és a szerelem képeit idézi, egy szerelmespár találkozásáról szól: arról a sorsdöntő, mély pillanatról, amikor a szemlélődő (lírai én) megpillantja, majd rózsaszalaggal átfonja a tavaszi árnyak közt pihenő lányt, aki erre felébred, és tekintetük, életük egymásba fonódik. Ez a mély és őszinte egymásra hangolódás a környezetüket is elíziummá, paradicsommá változtatja.” A Franz Schubert romantikus zeneszerző által megzenésített ódát Fall Dóra 10. osztályos diák adta elő Szabadi Ildikótanárnő irányításával, Müller Márta tanárnő zongorakíséretében.
A megnyitóünnepség záró műsorszáma két barokk tánc volt. „Klopstock korában az arisztokrata körökben az allemande tánc igen népszerű volt, úgyhogy méltán feltételezhetjük, hogy a bálokban Klopstock is lejtette ezt a fajta táncot. Az allemande már a XVI. századtól ismert, impozáns, páros tánc. Eredetileg Németországból származik, de divatba jött a francia udvarban (innen a neve, amely franciául németet jelent), valamint Angliában is, ahol almain vagy almand volt a neve. A XVIII. századi allemande egy 2/4-es ütemű figurális tánc volt négy pár számára. A táncosok bonyolult mozdulatokat, úgynevezett enchaînements-t vagy passés-t ejtettek” – kommentálta a Juhász Csilla tanárnő koordonálta diákcsoport fellépését Lokodi Éva Ildikó.
A tárlatmegnyitót a Versünnep rendezvénysorozat követte. A résztvevő diákok teljesítményének értékelése után Geváld Júlia igazgatóhelyettes asszony is részt vett a díjátadásban.
A Klopstock 300 – A Messiás című Nemzetközi Küldeményművészeti kiállítás 2024. április 16-ig tekinthető meg a kolozsvári Apáczai Galériában.
