A futásfalvi Madonna-szobor restaurálása; Erdély legrégibb, középkori Mária-szobra, a tordatúri Madonna állagmegóvása; Mária mennybevétele falfestmény Gyergyószárhegyen; a Hiszekegy című, tizenkét ágazatú freskósorozat harmadik eleme Gyergyószentmiklóson; A védőköpenyes Madonna Ingolstadtban; Mária, a Piarista Iskolák Királynője Bad Tölzben – ez csupán néhány Szűzanya-jelenlét Lukácsovits Magda alkotói életművében. Az 1933. január 8-án Nagykárolyban született és 2017. május 7-én bajor földön elhunyt festőművész nevéhez Erdély-szerte számos freskófestés, oltártér-rendezés, szoborhelyreállítás fűződik. „Ostobaság volna azt mondani, hogy azért lettem egyházi festő, mert kulák voltam, a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Azért lettem egyházi festő, mert jól megtanultam a hittant és sokat gondolkoztam!” „Ha munkám a templomokban akár csak egyetlen embert is megindított, már nem volt hiába” – idézzük sokszor a gondolatait. Halálának hatodik évfordulója napján, a Szűzanya hónapjában körbejárunk ó- és újhazájában, és megnézünk néhány példát arról, miként van jelen Boldogasszonyunk a Lukácsovits Magda keze nyomát őrző egyházművészeti alkotásokban.
***
Mária mennybevétele – falfestmény Gyergyószárhegyen
Bernád Rita, a Főegyházmegyei Levéltár jelenlegi igazgatója ezt írja az 1963-ban született falfestményről: „Lukácsovits Magda művésznő korai alkotásai közé tartozik a gyergyószárhegyi plébániatemplomban lévő freskó: két bibliai témájú kompozíció és az Oltáriszentség hat szimbóluma. A két kompozíció közül az egyik Mária megkoronázását ábrázolja, a másik a Szentcsaládot. A déli kiskápolna bejárata fölötti boltív alatt készített freskón Mária mennybe való felvételét, az Assumptio Beatae Mariae Virginis-t csodálhatjuk, amint fehér ruhában Fia előtt térdepel, nyolc angyal veszi őket körül, s közülük az egyik sárga színű palásttal és pálmaággal fogadja őt (utóbbiból készül Mária koronája). A pálmaág az üdvösség szimbóluma, az élet és a győzelem jelképe. A kép alatti üzenetszalagban az idevonatkozó Szentírásrészlet (Lk 1,48) olvasható: „Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.” Mária megkoronázásának jelenete a dicsőséges Rózsafüzér ötödik titka is egyben: „Aki Téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott.”
***
„Született Szűz Máriától” – Az Apostoli hitvallás harmadik képeleme Gyergyószentmiklóson
A megboldogult Bodó Péter atya így mesélt a gyergyószentmiklósi freskósorozatról: „1965-ben a templomfestésre készülve Lukácsovits Magdolna művésznőt kértük fel a képek kivitelezésére, megbízva a téma kiválasztásával is, mivel előzőleg Gyergyószárhegyen végzett munkája ihletettségről tanúskodott. Jellemző, hogy az ateista államban tizenkét képben az Apostoli hitvallást örökítette meg, valóban művészi kivitelben. A tervét előzetesen jóváhagyatta Márton Áron püspök úrral. Az első képet a világ teremtésével kapcsolatosan, az isteni kéz irányításával szemléltette. Hogy a 12 kép igazán a »szegények bibliája« legyen, a Hiszekegy megfelelő szövege kapcsolódik hozzá. Sokan megcsodálták azóta s ma is teljes szépségükben ékesítik az időközben már többször is újrameszelt templomot.”
Bernád Rita pedig így méltatja az alkotást: „A gyergyószentmiklósi Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus templom belsejének képi ábrázolásai között Lukácsovits Magda mennyezetképei tűnnek ki a XX. század második feléből. A tizenkét képből álló imaképsorozat a templomboltozat indításainál helyezkedik el a déli és az északi oldalakon (6–6) és 1965-ben készült. Az ábrázolások a szentmise központi imádságának, a Hiszekegynek a részeit mutatják be, az egyes képek alatt az imádság megfelelő részével. Minden kép külön magabiztos határozottsággal illeszkedik be az alatta feltüntetett imaszöveg tartalmába. A freskók színei élénkek, változatosak és ugyanakkor kultikus helyhez illően visszafogottak, óvatosak, olykor komorak. Összességében véve a gyergyószentmiklósi templom Hiszekegy-freskóképsorozata a keresztény emberi és nemzeti megmaradásunkért vívott küzdelmes, de eredményes harcokért való hálaadásra biztat, és további krisztusi összefogásra ösztönöz a Hit, a Remény és a Szeretet zászlaja alatt. Mindezt Lukácsovits Magda művésznő félévszázados alkotása ébresztgeti bennünk. A képzőművésznő minden egyes kezdeményezésében ott volt és ott van a maradandó tettvágy, nemzetiségi hovatartozásunk és egyedi szellemi értékeink továbbadása egy betűt, számokat és egyéb közölt adatokat mellőző kommunikációs eszköz közvetítésében: a festészet megannyi műveiben.”
***
A védőköpenyes Madonna egy bajorországi falfestményen, Ingolstadtban
Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébánosnak a Vasárnap hetilap 2006. október 29-i számában megjelent, valamint a Fidem pinxit – A hitet festette című kiadványban is közölt írását idézzük.
„Az ingolstadti Josef-Nischbach-ház Hildegardis Wulff bencés szerzetesnővérről elnevezett kápolnatermében látható 20 alakos kompozíció az Erdély-szerte ismert, 1981-ben kitelepült Hatzack-Lukácsovits Magda alkotása. A Die Schutzmantelmadonna und die Banater Schwaben (A Védőpalástos Madonna és a bánsági svábok) című kompozíció főalakja – magyarázza a művésznő – a boldogságos Szűz Mária. Ábrázolásához az inspirációt a máriaradnai kegykép adta, amely, mint köztudott, nagy tiszteletnek örvend Bánságban és a hajdani monarchia Duna-menti országaiban. A kivitelezés tekintetében a különbség csak annyi, hogy ez az ábrázolás az említett kegykép »tükörképe« (Mária ugyanis nem jobbra, hanem balra néz), jobb karjával pedig, amelyen skapuláré látható, nem a gyermek Jézust tartja, hanem a tabernákulumban a kenyér színe alatt jelenvaló isteni fiára mutat, jelezve azt, hogy ő a közvetítő Isten és ember között. Másik kezével ugyanakkor mint »védasszony« kiterjeszti palástját az oltalma alá menekülő emberek feje fölé, kifejezve ezáltal, hogy ő a mi hathatós közbenjárónk Isten előtt.
A falfestmény többi alakja közül a megjelenítés sorrendjében három történelmi személyiség látható, akik külön-külön és együtt is nagyon sokat tettek a sokat szenvedő és ezért védelmet kereső svábokért: Augustin Pacha temesvári püspök, Hildegardis Wulff és Nischbach prelátus. Az említett szenvedőket és védelmet keresőket a képen kilenc alak jelzi: Josef Nischbach három tanítványa, a kis árva (aki ösztönös támaszkeresésében a Nischbach piros cingulumába kapaszkodik), édesanyja (akit Oroszországba deportáltak, s aki itt maradt gyermekére mutat és eközben esdeklő tekintetével a Segítő Máriára néz), a hazatért katona, a nagyszülők és az árván maradt unokájuk (aki kéknefelejcset tart a kezében, amely virág a régi haza [otthon] felejthetetlen értékeire emlékeztet, s akinek kedves mosolya már az új hazának szól, amely a közben felcseperedett generációnak az otthona lett). A kép közepéből ránk tekintő gyermek, telve reménnyel, összeköti mintegy a szomorú múltat a boldogabb jelennel. Négy másik alak (a vagyonától megfosztott földműves házaspár, a térdeplő asszony és a tolókocsiban ülő) mint a Josef Nischbach-öregotthon lakói az otthonukból elűzöttek és kivándoroltak jelenére utalnak, akik Németországban új otthont kerestek és találtak.
A tabernákulum másik oldalán három imádkozó alak látható. Ők hódolatukkal arra szólítanak fel, hogy a festmény »falába« épített tabernákulumban őrzött Oltáriszentséget, illetve a köztünk élő Krisztust imádjuk. A két angyal és a megdicsőült lélek (aki már eljutott a boldog örökkévalóságba) a megígért és mindannyiunkra váró jövőre, a ránk is váró mennyei országra utal. Emlékeztetnek ugyanakkor a sváb vallásos buzgóság krisztocentrikus jellegére is, ahogyan ez Bánságban az Oltáriszentség tiszteletében (szentáldozás, úrnapi körmenet, örökös szentségimádás) megnyilvánul.
A »kétsíkú« kompozíció egyfajta »oltárképe« az előtte álló oltárasztalnak, ahol minden szentmisében megjelenítődik Krisztus keresztáldozata. Ugyanakkor kerete is a tabernákulumnak, amelyben Krisztus testét őrzik mint táplálékot a betegeknek, mint szent útravalót a haldoklóknak s mint Oltáriszentséget mindenkori imádásra az otthon lakóinak.”
***
A Piarista Iskolák Királynője a Bad Tölz-i káplánház homlokzatán
A piarista rend római anyaházával egybeépült San Pantaleo-templomban a főoltár Kalazanci Szent Józsefet, a rend alapítóját ábrázoló kompozíciójába beillesztve található egy szép Szűz Mária-kép. Eredeti tulajdonosa Aurora Berti, egy idős, jámbor perugiai hölgy volt, ő ajándékozta a képet 1688-ban a piaristáknak. Ismeretlen festő műve a XVII. század elejéről. Ez a kép a Madonna delle Scuole Pie nevet viseli, magyar nyelven a Piarista Iskolák Királynője a titulusa, de ma inkább a Piarista Iskolák Édesanyja néven tiszteljük. A századok során számtalan másolat készült róla. Amikor a piaristák egy-egy új rendtartományt alapítottak, mindig vittek magukkal egy másolatot a Piaristák Édesanyja római képéből. Leghíresebb közülük talán a bécsi piarista bazilikában lévő Maria Treu kegykép, de egyszerűbb másolata megtalálható szinte minden piarista templomban vagy rendházban is. A római képet 1694-ben, a vatikáni káptalan alkalmával koronázták meg – áll P. Ruppert József OSchP a Fidem pinxit – A hitet festette című kiadványban megjelent ismertetőjében.
A Hatzack-Lukácsovits családnak a Németországba való áttelepedése után, 1982-től Bad Tölz volt az első lakhelye, a Bad Tölz-i plébánia káplánházában kaptak szolgálati lakást. Idmar Hatzack nyugalmazott diakónus, Lukácsovits Magda férjének leírásából tudjuk, hogy a ház frontján állt egy falba süllyesztett, Szűz Máriát ábrázoló, megrongálódott olajkép, amelyet már nem lehetett helyrehozni. Amikor 1984-ben a házat újrafestették, a művésznő a régi, rossz állapotú kép helyére új, Szűz Máriát ábrázoló falképet festett, a Kegyes Iskolák Királynője mintájára. A művésznő maga és két bátyja is a nagykárolyi piarista gimnáziumba járt, mielőtt az egyházi iskolákat államosították. Ezt a képet hajdani tanárai, valamint az egyetemista korában fiatalon elhunyt Feri bátyja emlékére festette.
Összeállította: Varga Gabriella
Felhasznált irodalom: Idmar Hatzak–Varga Gabriella–Erős Zoltán Levente (Szerkesztők): Fidem pinxit – A hitet festette. Lukácsovits Magda erdélyi festőművésznő életműve, Második kötet, Magyar kiadás, Értelmezések – Képelemzések – Méltatások – Grafikák, 1952–2010. Bauer-Verlag, Thalhofen, 2014.