Petry Béla Albert grafikus, építész, egyetemi tanár 1902. március 31-én született Erzsébetfalván, Erdélyben. Régi marosvásárhelyi református család fia. Apja, idősebb Béla végigküzdötte az első világháborút és ezalatt felesége, Újvári Hidegh Júlia nevelte hat gyermeküket. A fogékony kisfiú családjuk szentélyéből kapta izzó magyarságát, mély istenhitét, fajtája szeretetét és népe kultúrájának ismeretét. Ezzel az örökséggel indult el útjára. Szovátán volt nyaralójuk és nyári vakációk alatt innen kiindulva járta be Erdélyt kerékpáron, elsősorban a három székely vármegyét. Útjai során ismerkedett meg ősi népművészetükkel, dalaikkal, meséikkel, rigmusaikkal, balladáikkal, hogy az úgy összegyűjtött szellemi kincstár egész életére kimeríthetetlen, kristálytiszta forrás legyen számára (Vö.: Fáy István: Késői sirató – Petry Béla professzor emlékére, 1997).
Elemi és középiskoláit Erdélyben és Budapesten végezte. Rajztanári képesítést a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1927-ben, építészoklevelet Bécsben az Építészeti Akadémián 1929-ben szerzett. Rómában és Münchenben képzőművészeti tanulmányokat folytatott. A kisgrafikának már művészi tevékenységének kezdetétől elkötelezte magát. 1929-ben az Iparművészeti Társulat (Atheneum, Budapest) kiadásában jelent meg a ma ritkaságnak számító 100 Petry Ex libris. Azóta sok száz leheletfinomságú, nagy gonddal kidolgozott, szívhez szóló tusrajzot készített, amelyeknek reprodukciói rendszeresen jelennek meg művészeti folyóiratokban. Számos kiállításon Magyarországon és külföldön egyaránt gyönyörködhettek munkáiban, akik értékelik a szépet és szeretik klasszikus rajzolási módját.
1930-tól 1936-ig rajzot és művészettörténelmet tanított a debreceni egyetemen, majd négy évig a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda illusztrátora volt Budapesten. 1940–1945 között a Magyar Királyi Honvédség Mérnök karának kötelékében mint főhadnagy teljesített szolgálatot. Háború után, Münchenben arcképfestő volt. 1946-ban családjával az Egyesült Államokban telepedett le. 1958-ig mint művészeti tervező, acél- és rézmetsző dolgozott, majd a bostoni Építészeti Központban az építészet professzora volt 1960-tól 1967-ig. Ekkor jelent meg az Összehasonlító monumentális építészet az egyiptomiak, maják és inkák közt, 1960 (angolul) a bostoni építészeti központ terjesztésében. Évekig dolgozott két nagy bostoni vállalatnál, és templomokat, kápolnákat (köztük a washingtoni Mária-katedrális kápolnáit), kollégiumokat, könyvtárépületeket, iskolákat, bankokat, lakóházakat tervezett. Kilencvenhat épület készült az USA-ban a tervei alapján.
Amikor nyugalomba vonult, a napfényes Floridába költözött. Onnan indította útjára szebbnél szebb könyvjegyeit, amelyek istenhitéről, érzékeny lelkületéről, humoráról, nagy művészi, kulturális és történelmi felkészültségéről és mindenekelőtt mély magyarságáról tanúskodnak. Rajzainak zöme a magyar népművészet, történelem és kultúra kiapadhatatlan forrásaiból táplálkozik. Ezenkívül mélyen megérzi annak a személynek a lelkületét, aki részére az ex libris-t rajzolja. Petry Béla készítette az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh által kiadott Válogatott magyar népmesék (Astor Park, 1972) illusztrációit, amelyek a mesék tökéletes átélését sugározzák.
Nagyalakú rajzos mappái – Az én könyvem, 1980; Petry Béla Szívekbe rajzolt meséi, 1983; Árpád-házi magyar szentek, 1988; Tilinkó meséje, 1992 – szintén nagy sikert arattak a szépet szeretők körében. Rajzaihoz a verses szövegeket is mindig maga írta, illetve költötte.
Figyelemreméltóak az anatómiailag tökéletes ember- és állatalak-ábrázolásai, úgyszintén nagy mestere a finom, kifejezésteli arcrajzoknak. Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a sokfajta írás betűit, amelyek grafikáinak szerves részét képezik, mindenkor saját maga rajzolta. Kilencven éves koráig megállás nélkül dolgozott. Amikor 1993-ban meghalt felesége, múzsája és „élete értelme”, egyszerre összeomlott, szemei elgyengültek és már csak ritkán rajzolt.
A passaici Amerikai Magyar Múzeum 1984-ben, 1995-ben és 1996-ban rendezett Petry Bélának kiállítást. Az 1995-ös kiállítással köszöntöttük a 93 éves Béla bátyánkat. Utoljára – 1994 végén – küldött rajzos üdvözletében 92 évesen, nagy szomorúságában sem tudta eltitkolni a még mindig felcsillanó, mély humorát…
Két csodálatos rajza jelent meg lap formájában az Amerikai Magyar Múzeum kiadásában: Matyóföldi betlehemesek és Patrona Hungariae. Több múzeumbáli meghívót tervezett és a mindennap reá emlékeztető, minden múzeumi kiadványon szereplő „tulipános ismertetőjegyünk” is Petry Béla rajza.
1996. novemberében, 94 éves korában követte szeretett feleségét és megtért Teremtőjéhez. Az Amerikai Magyar Múzeum végtelen hálával tartozik Petry Bélának, aki még életében eljuttatta nekik hagyatékának egy részét, a csodálatos, mély magyarságról tanúskodó, leheletfinom rajzait. Lelkünk legmélyéhez szóló művészete, a legtisztább forrásból, a magyar ősgyökeréből merített művészete azonban velünk marad.
Kerkayné Maczky Emese
Amerikai Magyar Múzeum, 35. sz. kiadvány, 1996
Petry Béla utolsó verses üdvözlete
Árván lépegetek itt lenn
Páromat visszahívta Isten
Szeretetotthonába, égbe
Jóangyalra volt szüksége.
Csillagokból néz le és látja
Hogy lépeget itt árva párja
S én látom most ha hátranézek
Elhagytam 92 évet.