Gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy milyen problémákkal, akadályokkal kellett tinédzserkorunkban szembenéznünk. A Ha velem maradt volna tipikusan olyan kötet, amely, remélem, nemcsak nagyon sok tizenéves kezébe, de a szülők, leendő szülők kezébe is eljut.
A könyv egy ideje szerepelt a TBR-listámon, de igyekeztem minél kevesebbet olvasni róla, főleg azért, mert rengeteg pozitív véleménnyel találkoztam a kötetről, és én inkább úgy szerettem volna elolvasni, hogy semmit nem tudok előre, hogy minden szava újdonság, meglepetés legyen. Őszintén szólva, könnyedebb témára számítottam, happy enddel a végén; egy olyan olvasmányra, amelyben a gyermekkori barátság szépen lassan átalakul szerelemmé, és a fiatalok boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Laura Nowlin fantasztikusan felépítette egy tinédzser történetét, annak minden megpróbáltatásával együtt, és külön tetszett, hogy Autumn, a főszereplő mennyit fejlődött a könyv eleje óta.
A kötet egyik központi témája a mentális egészség fontossága, amit több karakteren keresztül követhetünk. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy Autumn vagy az anyja tudott volna segíteni a másik fájdalmainak a legyőzésében, vagy abszolút megtettek mindent és a mentális egészségük romlása elkerülhetetlen volt? Finny tudott volna segíteni Autumnnak, vagy csak ideiglenesen javult volna a lány egészsége?
A könyv őszintén mutatja be a fiatalok életét a hullámvölgyekkel, minden jóval és rosszal. Betekintést enged a tinédzserek olyan érzelmeibe és eseményeibe is, amikről nem feltétlenül beszélnek szívesen a szüleikkel, legyen szó fiatalkori terhességről, barátságok megszakadásáról, hűtlenségről vagy az első szerelemmel járó fájdalmakról.
Számos emléket hozott vissza bennem a regény, miközben olvastam, és azon kaptam magam, hogy ugyanolyan könnyen ítélkezem a szereplők felett, mint amilyen könnyen felettem is ítélkeztek, amikor ennyi idős voltam. De az éremnek mindig két oldala van, nem látunk bele teljesen a másik életébe, és nagyon jó példája a Ha velem maradt volna annak, hogy emiatt nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkit elítéljünk. A kiegyensúlyozottnak és rendezettnek tűnő ismerősöd nem biztos, hogy valóban mindent rendben tud tartani az életében. És a diák, aki elszundít órán, nem feltétlenül lusta, lehet, hogy depresszióval küzd és minden egyes napja megpróbáltatás, akár otthon kell lennie, akár az iskolában.
Úgy gondolom, még mindig kevés mű foglalkozik ennyire nyíltan a mentális egészség fontosságával, és
nagyon örülök, hogy olyan népszerűvé kezdenek válni a hasonló témájú kötetetek, mint a Ha velem maradt volna. Autumn őszinte története és Finny csodálatos személyisége hamar beszippantja az embert és maradandó érzéseket hagynak maguk után.
(Laura Nowlin: Ha velem maradt volna, Maxim Könyvkiadó Kft., Szeged, 2023)
P. A. Réka
*
HA VELEM MARADT VOLNA,
MINDEN MÁSKÉPP ALAKUL…
Autumn és Finn régen elválaszthatatlanok voltak. Aztán valami megváltozott közöttük. Vagy ők változtak meg. Most mindent megtesznek azért, hogy ne vegyenek tudomást egymásról. Autumnnak ott van a barátja, Jamie, és a szűk baráti társasága. Finn pedig az a fiú lett a suliban, akit mindenki a közelében akar tudni. Ettől azonban Autumn minden találkozásukkor azzal az egyre erősödő és mardosó gondolattal küzd, hogy talán a dolgok másképp is alakulhattak volna. Talán együtt kellene lenniük.
Augusztusban azonban a dolgok örökre megváltoznak. És ahogy telik az idő, Autumn kénytelen lesz szembenézni azzal, hogy mennyire másképpen alakulhatott volna az életük, ha soha nem váltak volna el útjaik…
„Nem voltam Finny mellett azon az augusztusi éjszakán, de a képzeletem beleégette a jelenetet a tudatomba, így már emléknek tűnik. Természetesen esett. Finny egyenletes sebességgel hajtott az esőben a barátnőjével, Sylvie Whitehouse-szal, abban a piros autóban, amit az apjától kapott a tizenhatodik születésnapjára. Finny néhány hét múlva töltötte volna a tizenkilencet. Veszekedtek. Már senki nem tudja megmondani, hogy min. Mások szerint ez a történet szempontjából egyáltalán nem is fontos. Nem tudják azonban, hogy van egy másik történet is. Ez az első alatt és a számukra látható tények között rejtőzik. Nem tudják, hogy az én történetemben a veszekedés oka nagyon, de nagyon fontos.”