Veres Attila: Éjféli iskolák Tizenöt történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Történetek iszonyattal végződő szerelmekről, rettenetes vágyakról, nyaralásokról, ahol a szerencsések halnak meg először. Történetek átalakulásokról, kísértésekről, zenekarokról, amelyek őrületbe csábítanak. Történetek halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség. Veres Attila, az Odakint sötétebb című bestseller után most egy novelláskötettel jelentkezik, amelyben ismét bizonyítja, hogy miért ő a magyar weird irodalom legfontosabb szerzője. (Részlet a könyv fülszövegéből)
Fiataltinédzser-korom óta állítottam, hogy imádom a horrort. Később rájöttem, hogy a klasszikus „slasher horror” az, ami igazán megfog. Ezzel a könyvvel Veres Attila olyan műfajt nyújtott számomra a horroron belül, amilyet még nem tapasztaltam és amibe az első oldalon beleszerettem.
Kritikus vagyok a könyvekkel kapcsolatban, ez előtt a könyv előtt egyetlenegyszer mondtam bármilyen kötetre, hogy ennyire jót még soha nem olvastam. Viszont azt be kell valljam, hogy kisarkított hétköznapi történetekkel rögtön meg lehet venni engem. Az Éjféli iskolák az emberek szívével és elméjével játszva mindennapi történeteket mutat be horrorral fűszerezve, a műfaj olyan lényeit és eszközeit felhasználva, amivel korábban nem találkoztam.
Veres Attila remekül bánik az érzelmekkel és a szavakkal egyaránt, egyedi történeteivel novelláról novellára elérte, hogy eszembe se jusson letenni a kötetet.
Rögtön megfogott a könyvben az író merész stílusa a történetek témáját és a szóhasználatot tekintve. Személy szerint ritkán olvasok olyan modern magyar művet, amiről már olvasás közben eldöntöm, hogy muszáj lesz újra és újra elolvasnom életem során; általában bejelölöm a számomra érdekesebb történeteket, hogy később visszataláljak. Az Éjféli iskolák esetében azonban az ötödik-hatodik történet környékén rá kellett jönnöm, hogy teljesen feleslegesen jelölgetem az oldalakat, számomra minden egyes történet hozta ugyanazt az izgalmas és – jó értelembe véve – bizarr hangulatot. Külön kiemelem, hogy egy-egy történetben már szinte megmosolyogtatott, mennyire „tipikus magyarként” mutatta be az író a szereplőket és a környezetet. Szinte láttam magam előtt a budapesti panelházak dzsungelét, benne a kissé búskomor lakókat, saját magamat és ismerőseimet véltem felfedezni egy-egy karakterben. Ezzel számomra abszolút kiemelte Veres Attila a könyvet az összes többi horror témájú műből, amit korábban olvastam. Egy idő után azon kaptam magam, hogy egyre többet gondolok a történetekre és a szereplőkre.
Bátran ajánlom az Éjféli iskolákat mindenkinek, aki szereti a horrort, és nem ódzkodik attól, hogy az író a történeteivel és szóhasználatával egy abszurd, nyomasztó és nyakatekert világba röpítse az olvasót, amit biztosan nem fog tudni kiverni a fejéből. Maradandó, egyedi és kreatív olvasmány egy nagyszerű írótól.
(Veres Attila: Éjféli iskolák, Agave Könyvek Kiadó Kft., Budapest, 2021)
P. A. Réka