A könyv – hasonlóan az Éjféli iskolákhoz – több novellát tartalmaz, mégis egy teljes, kerek történetté állnak össze együtt. Az első néhány történet olvasásakor már biztos voltam benne, hogy ez a kötet áll majd a legközelebb hozzám, ami később be is igazolódott.
Van az az érzés, amikor olvasás közben az ember elfelejti, hogy nem egy filmet néz, nem más életébe nyert kézzelfogható betekintést, hanem olvas. A valóság helyreállítása közben végig ilyen érzésem volt.
A könyv olyan témákat mozgat meg, amelyek számomra – és biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül még rengeteg ember számára – folyamatosan aktuálisak, amelyek nem hagynak nyugodni: magány, a család helye és fontossága életünkben, a világból és az emberekből való kiábrándultság. A tudat, hogy az elképzelt megoldás nem feltétlenül helyes, legalábbis nem egyezik mások megoldásával. A legtöbb történetet teljesen ki tudtam vetíteni a saját életemre, a saját problémáimra, dilemmáimra, megoldásaimra.
Külön kiemelem, hogy mennyire fontosnak és zseniálisnak tartom egyes bűncselekmények, erkölcsileg megkérdőjelezhető cselekedetek abszurd kimeneteleit, következményeit a novellákban,
legyen szó a nemi erőszakról, a drogfogyasztásról vagy a lopásról.
A történetek több ponton összeérnek, és tetszett, hogy mindegyik karakter csak a saját kicsinyke részét ismerte a hatalmas egészből. Mindenkinek a saját problémái tűntek a legnagyobbnak, minden karakter biztos volt benne, hogy ő van a legrosszabb helyzetben. Holott a valóság már elromlott, széttört és különtépte a kötet teljes történetét a szereplők weird, horrorisztikus, megmagyarázhatatlan életévé. Minél tovább olvassa az ember a kötetet, annál kevésbé biztos a karakterek épelméjűségében, hisz’ egyre furcsább dolgokat élnek át, egyre több az összefüggés, és
egyre világosabb lesz, miért kell helyreállítani a valóságot és hogy mi okozta a világ romlását.
Elgondolkodtató olvasmány olyan stílusban, amit semmilyen más műfaj nem tudna ennyire intenzíven átadni; mintha a karakterekkel együtt átélne az olvasó minden rettenetet, fájdalmat és örömöt.
Őszintén remélem, hogy Veres Attila könyvei minél több emberhez eljutnak, mert úgy gondolom, ő az egyik legtehetségesebb kortárs író, akitől valaha olvastam. Őszinte, szókimondó stílusa már a legelső kötete olvasásakor megfogott, A valóság helyreállítása már csak hab volt a tortán, hogy végleg elkönyveljem Veres Attilát mint az egyik kedvenc írómat. Remélem, még nagyon sok könyvet olvashatok tőle. Szívből ajánlom mindenkinek; aki teheti, szerezzen be egy-egy példányt mindegyik kötetéből, mert nem fogja megbánni.
(Veres Attila: A valóság helyreállítása, Agave Könyvek Kiadó Kft., Budapest, 2022)
P. A. Réka
Ugyanaz a város, mégsem ugyanaz a világ. Egymás mellett létezünk benne, de más és más valóságokban.
Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után. Ezekben a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.
A valóság helyreállítása a széthullás állapotairól szól. Szétesnek benne életek és közösségek, hitek és világok. Mi, akárcsak a szereplők, keressük a helyünket ebben a szétszakadó világban, és ha nem találjuk, akkor eltűnünk a semmiben.
A kötet tizennégy írásában Veres korunk legsürgetőbb kérdéseire keres választ a világ értelmezésével kapcsolatban. A történetek azonban rólunk szólnak és az országról, amelyben élünk – vagy sokszor csak létezünk. A lapokon elmosódik a határ az eksztázis és az iszonyat, a valóság és a fikció, a regény és a novelláskötet, a horror és a szépirodalom között.