„Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: ’Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia jel e nemzedék számára. Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt. A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt” (Lk 12,29–32).
Jézus itt és így jövendöli meg az utolsó legnagyobb csodát. A halál sötétségén aratott győzelmet. Feltámadást harmadnapon. Az ítéletet a dicsősségben.
A körülállók makacs nyakassága súlyos szavak, ha belegondolunk, igen bátor szavak kimondására kényszeríttették.
Kikről is beszél? Ki is volt Salamon a zsidó nép számára?
Isten által szeretett és bölcsességgel megáldott férfiú. Páratlan gazdagságú király. A templomépítő.
Jónás pedig Istennek az a küldötte, aki menekülni akart a ráosztott feladat elől. Ezért számára igen kellemetlen csoda történt vele, egy cethal odavitte gyomrában arra a helyre, ahová Isten akarata küldte. Szavai azután bűnbánatra kényszerítették azt az egész nagyvárost.
„De Salamonnál nagyobb van itt.” „De Jónásnál nagyobb van itt”… Ti itt álltok körben, pedig míg világ a világ, irigyelt nemzedék lehetnétek… Ha akinek füle van, meghallaná.
Mert mi is fog történni akkor, ha a Salamonnál, a Jónásnál is nagyobbat nem hallgatjátok meg? Az ítéletről beszél ezután Jézus. Megszégyenítve a körbeálló büszke farizeusokat egy pogány nő erényeinek felmutatásával. Az Arábiából anyagiakat, valamint fáradságot nem kímélve a bölcsesség megismeréséért áldozatkészséggel mindent megtevő asszony alakja téren és időn át sem megy feledésbe és megkapja a jutalmat.
Mint ahogyan az a töredelmes bűnbánat sem felejthető, amit Ninivében tartottak a királytól kezdve az utolsó napszámosig. Bizonyítja ez, hogy nincs olyan nagy bűn, amelynek elkövetőjével szemben, annak töredelmes megbánása után nem adná meg az isteni irgalmasság a kegyelmet. Hová jutna az ember, ha nem kísérné az Isten szánalommal a cselekedeteit. Ha az igazságosság mérlegserpenyőjét nem az irgalmasságé húzná le?
Nem vehetőek egyszerűen szimbolikusnak Jézusnak az ítéletről szóló beszédei.
„Nem tudjuk elképzelni ezt a példa nélküli történést; hogy itt az egész kozmosz az Úr előtt áll, az egész történelem előtte áll. Képekkel szükséges ezt kifejezni, amelyek által megsejthetünk valamit. Hogy megvalósulásában miként fog kinézni mindez, az meghaladja képzelőerőnket. Az azonban nagyon fontos, hogy ő a bíró, valódi ítéletre kerül sor, az emberiséget kettéválasztják, és azután fennáll a kárhozat lehetősége is, a dolgok nem tét nélküliek” (XVI. Benedek).
Dobos Marianne
(Illusztráció: Pixabay)
Kapcsolódó tartalom: