A vasarnap.hu egyik olvasója küldte a szerkesztőségnek az alábbi verset, amelyet egy a Don-kanyarnál szolgáló ismeretlen katona írt 1942 decemberében. A katonaköltő soha nem tért haza, viszont társai a verset lemásolták, így az hazajutott. A vasarnap.hu szerkesztőségével együtt mi is a doni hősök előtt tisztelgünk, akik idegen érdekek miatt sodródtak messze a hazától, de életüket Magyarország védelméért adták. Dicsőség a Hősöknek!
Az utolsó pillanatfelvétel Halott csönd kószál a sírok között, Szél markol havat a keresztek között, Jég csendül a rohamsisak peremén, Mi nyugszik a sok fejfának tetején. Tegnap sok bajtársam harcolt mellettem, De mára legtöbbjüket eltemettem. A föld mindnyájukat befogadja, S hantjával jóságosan eltakarja; Ám mit súg a halott csönd az anyáknak; Mit vihet haza a szél az árváknak; Mély hang csendülhet a hitves szívében; Mi tartja meg őt hazaváró hitében? S miközben gondolatom ideér Testem a hómezőn lassan már nem él, Soha többé nem jutok már haza, Gondolj rám a Donnál is, Magyar Haza! Ismeretlen katonaköltő, 1942 decembere
Szöveg és a vers forrása: vasarnap.hu
