Menü Bezárás

Lizik Zoltán: Magyarság a bibliában – Magyarul írták a Biblia egy részét?

Mint mindenki más, úgy én is egyszer egy napon kezembe vettem a Bibliát és elkezdtem olvasgatni. Persze az elején kezdtem én is, mint egy könyvet, aztán belefáradtam és le is tettem csalódottan Mózes 3. könyvénél, a szertartások könyvénél. Ez másokkal is megtörténik ma is. Nem jó módszer. Talán ez a Biblia védekezése a kíváncsiskodóval szemben. Belevezeti az unalomba, mint annak idején a zsidókat a sivatagba.

Aztán teológus lettem, most már komolyabban, érdeklődéssel olvastam, tanultam, eredeti nyelveken is, nap mint nap, aztán prédikáltam is, de csak azt, amit megértettem belőle, ami megfogott, ami nekem is üzenetté vált.

Majd mivel egy jó ideje már külföldön élek és a magyar nyelv szerelmese vagyok, kutatni is kezdtem magyar szempontból a Bibliát. Ráadásul Kanadában élve ráakadtam és elolvastam Barát Tibor A magyar népek őstörténete című négykötetes művet (Montreál, 1968), amelyben kifejtette és bebizonyította, hogy minden nyelv alapja és őse a magyar nyelv. Amit saját fiam – elolvasva – nem hisz el, mondván, ez lehetetlen, ilyen nincs!

Elgondolkodtam. Nem merünk hinni? Minden, ami mellettünk szól, nem merjük elhinni, ennyire kicsik és bátortalanok lettünk? Azután tudtam meg azt is, dr. Simon Péter gépészmérnök kutatása szerint, aki dr. Borvendég Deszkáss Sándor 1930-as kutatásaira hivatkozott, hogy Kanadában vannak magyarul beszélő indián törzsek. És akkor még Móricz Jánosra nem is hivatkoztam, aki Dél-Amerikában, Ecuadorban talált rá magyarul beszélő indián törzsekre. A sort nem kell folytatni.

Azt vizsgáltam, hogy szerepel-e a magyarság a bibliában. Ha igen, hol szerepel és hogy. Mi mutatható ki és fedezhető fel azonnal és félreérthetetlenül. És itt már nem lehet megállítani a kérdések zuhatagát. Ha a magyar nép (szkíta) a legősibb nép, ahogy Hérodotosz, a görög történetíró állítja, akkor elképzelhető, hogy magyarul írták a Bibliát vagy annak egy részét? És hogy talán mi voltunk a kiválasztott nép, de valakik kivettek minket ebből a bölcsőből és mást tettek oda? És ha ez így van, akkor ettől kezdve érthető a magyar nép sorsa? Hogy mi folyik ellene a történelem során? És ha ezt tudták és felismerték a magyarok, lehetetlen, hogy ne hagytak volna felismerhető jeleket, olvasható, megfejthető dolgokat maguk után erről vagy másról. Ha pedig a tudás népe volt, akkor pedig kötelessége is volt ezt tenni!

Én meggyőződéssel vallom, hogy a Bibliát nem lehet kettészakítani Ószövetségre és Újszövetségre, mert ez az Élet könyve, a teljes élet könyve. Jóllehet az Újszövetség szkíta hagyaték, de az Ószövetségben is van elég kincs, amit nem veszíthetünk el, még ha hozzá is keverték más iratokhoz, mert fontos. Mindenekelőtt a világ és az ember teremtésébe vetett hit, az egész emberiség története, a népek, társadalmak kialakulása, a természeti és kozmikus katasztrófák, az emberiséget ért rontó, ártó befolyások, a bűneset, az özönvíz, a Bábeli torony leomlása, a népek, nyelvek kialakulása, szétszóródása. Vagyis Mózes első könyvének 1–11. fejezete az emberiség közös története, ez nem az Ószövetség része, ez egy különálló rész, csak odacsatolták Mózes könyvének elejéhez, de igazából az ő történetük csak sokezer évvel később, jóval az özönvíz után kezdődik, Ábrahámmal, de még ő sem a zsidóság képviselője, legfeljebb olyan korban élt, ami mutat egy tisztultabb, személyes, Istennel való közvetlen kapcsolat kezdete felé a bálványimádó, sokistenes, fertelmes emberáldozatokat is követelő vallásossággal szemben. Csak unokájától, Jákobtól beszélhetünk a zsidóság 12 törzsének megjelenéséről, kialakulásáról, amelyik soha nem volt állandóan ugyanaz a 12 törzs, mert hol 13, hol 14 volt. Gondolhatok Lévi törzsére, ami kivételt képezett, aztán a két adoptált törzsre, József fiaira, Efraimra és Manasséra. A Jelenések könyve ki is hagyja a végén Dán törzsét…

És beszélhetünk Jób könyvéről, amelyik Ábrahám korában játszódik, tehát nem lehetett zsidó mű, vagy a Zsoltárok könyvéről, amiről köztudott, hogy egyiptomi, sumér és babiloni elemek is vannak benne, és hogy már Jákob is ezekkel vigasztalta magát bujdosása során, tehát sokkal régebbi, mint hogy csak Dávidhoz lennének köthetőek…, vagy nem beszéltünk még Ézsaiás prófétáról, sem Haggeusról és Zakariásról, akik egyáltalán nem zsidó próféták… Ezeket a babiloni fogság 70 éve vagy a perzsa időkben Eszter királyné idejében nyilván beolvasztották a maguk céljainak megfelelően, de mivel a szkíta-magyar nyelvet nem értették elég jól, különösen a kettős mássalhangzókkal nem tudtak mit kezdeni, elsikkadtak néhány dolog felett, ami még ma is árulkodik arról, hogy az magyar, magyarul írva. Különösen a magyar neveket és kifejezéseket nem értették, nem tudták, hogy azoknak jelentésük, fontosságuk van, és úgy hagyták őket. Ezek és 5-6 ezer év, vagy ki tudja hány ezer év után is arról árulkodnak, hogy csak a magyarok értik azt, mert szinte mindegyik titkosírásként is működik. A hangzóváltozások, módosulások ellenére jól érthetőek magyarul.

Ezeket persze először én sem vettem észre. Még amikor felhívták rá a figyelmemet, akkor sem akartam elhinni, annyira el voltam altatva, félrevezetve, annyira kicsinek és jelentéktelennek éreztem a magyar nyelvet a mai nagyokhoz vagy jelentősekhez képest, hogy még felháborodva keltem ki én is az ilyen elméletek ellen, mondván, ez nem lehet igaz, ez meggyalázása a szent iratoknak, azok sérthetetlenek, nem boncolhatók, nem magyarázhatók így! Én voltam a hitetlen Tamás: semmiképpen el nem hiszem! Én is tagadtam tehát ezeket!

Az áttörést aztán Árpád nevének felfedezése jelentette nekem a Bibliában. Egy magyar név a Bibliában, mégpedig nem is akármilyen? Létezik ez? Ráadásul nem is egyszer, hanem az ismétléseket is figyelembe véve ötször vagy hatszor. Ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor megkérdeztem lelkipásztorokat, mit gondolnak, hányszor van benne Árpád neve a Bibliában, akkor döbbentem meg, hogy nem tudják, sőt szó szerint „lehülyéztek”, hogy elment az én eszem. Még hogy ötször? Az lehetetlen! Pedig így szerepel: Hol vannak Árpádnak istenei? Ézsaiás 10,9, 36,19, 37,12–13. Jeremiás 49,23. 2. Királyok 19,12–13. 18,34. Tehát vallásos népként, istenekkel bíró népként emlegetnek minket. Akik kezdetben lehet, hogy sokistenimádók voltunk, de megtértünk az igaz Istenhez! Aztán jöttek is a kifogások: Árpád sok ezer évvel később élt, mint ahogy ezeket a Bibliában leírták. Ez igaz, így van, nem a honfoglaló magyar vezérről van szó, de mit tehetünk, ha ilyen nevet viseltek a magyar vezetők korábban is? Talán méltóságjelző is volt, a magyarok szívesen adták utódaiknak ezt a nevet. Árpád és Emese nevezetű városok ma is léteznek Szíriában, persze nem így hívják ma már őket. Haunt fölött, az Orontes partján, Aleppótól 30 kilométerre északra van Árpád, a mai Tell Rifaat város. Egy ősi arámi újhettita város északnyugat Szíriában Aleppótól északra. Az arámi Jahan állam székhelye volt, amit Yakhani Gusi alapított az időszámításunk előtti IX. században.

Nem is olyan régen bombázták szét őket az amerikai repülőgépek.

Az Ószövetségben – tetten érhető módon – mintegy 250 magyar szó és kifejezés található. Ez biztos sokaknak feltűnt, de nem tudtak vele mit kezdeni. Gondolták, ezt a magyar fordítás teszi így lehetővé. Pedig nem! Ezek tények, ezek ott vannak. Legtöbbjüket még nem fedeztük fel, de megpróbálunk közelebb kerülni hozzájuk. Magóg, Nimród, Béla, Góg, Réka, Szalka, Marót, Arad, Baka, kun, úz, kús, Gát, Bika, Tábor, Halom, Atád, Peres, Szalma, Kenéz, Huba, Hágár-Hungár…

…Jób neve – Job(b), mint a többi. Még az Isten is dicsekszik vele, észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? – nincs hozzá hasonló! De visszafelé olvasva – Baj! – bizony az élete tele van bajjal, az övé különösen, rászakadtak ezek, még Isten is elismeri, ok nélkül!

Jób 30,1 beszél a kutyáról, de nem akármilyen kutyáról, hiszen konkrétan megnevezi: a komondorról. Azt a kutyafajtát a magyarok tenyésztették és a juhok terelgetésére használták már akkor is. A lóról pedig tudták azt, hogy hogyan kell megszelídíteni.

Jób története nem az Ígéret földjén, hanem Úz földjén játszódik, ezt Jeremiás 25,20 is említi, ami az arab hagyomány szerint valahol Palesztina keleti szélén lehetett. A Jeremiás Siralmai 4,21 alapján azonban edómi területre is gondolhatunk. Csak a magyaroknak fontos ez a név. Egy erdélyi magyar római katolikus lelkész, név szerint Nyirő József megírja az Uz Bence című regényét. Az Uz völgye (katonai temető Erdélyben) a mai napig egy kényes földterület. Jób könyve a Biblia legrégibb könyve, mivel a patriarchák korában, vagyis Ábrahám idején vagy előbb játszódik. A hagyomány még azt is tudni véli, hogy második felesége Dina volt, Jákob egyetlen lánya!

Jób 7,17 ironikusan idézi a Zsoltárok 8,5 szavait, ezek szerint az sokkal régebbi annál, hogy Dávid írhatta volna azt, vagyis már akkor léteztek, ismert volt és használták is. A Zsoltárok – chati (szkíta) hettita eredetűek! Állítólag a húsz év alatt, amit Jákob a bujdosásában töltött, lelkét ezekkel vigasztalta, ezeket énekelte, recitálta. Az Újszövetség 243-szor idézi az Ószövetséget és ebből 116-szor a Zsoltárokat!… 

(folytatjuk)

A szerző az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, a kanadai Windsor lelkipásztora.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük