Menü Bezárás

Kalejdoszkóp: a magyar tüzet Kanadában vigyázza

„Rakd meg, rakd meg, magyar testvér, azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet…”
(Misztrál: Kis kece lányom, népdal feldolgozás)

Az 1998-ban elindított és a National Library of Canada – Kanadai Nemzeti Könyvtárban ISSN 14805499. szám alatt bejegyzett Kalejdoszkóp–Kaleidoscope című, kétnyelvű, magyar–angol kulturális folyóiratnak nem véletlenül adták alapítói ezt az elnevezést: a kéthavi kiadvány, nevéhez hűen, huszonharmadik éve mutatja fel olvasóinak szerte a világban a magyar irodalom és művészet színességét, tarkaságát, változatosságát – avagy mondhatjuk megfordítva is: oly tetszetősen fűzi össze és tárja a világ elé klasszikus és kortárs kultúránk legfényesebb darabjait, hogy egyszer s mindenkorra hű társsá tesz egymással lapot és olvasót. De a Dancs Rózsa és néhai Telch György által Torontóban alapított és fenntartott lapnak mindemellett ugyancsak fő erénye, hogy nemcsak az észak-amerikai, de a teljes magyar diaszpóra egyetlen ilyen jellegű folyóirata a jelenlegi sajtópiacon.

A Pallas Nagy Lexikona szerinti helyesírást követő Kalejdoszkóp folyóirat havilapként indult 1998. január 1-jén (három év múltán, 2000 végétől anyagi nehézségek kényszerszünetre ítélték, de 2006. január 1-jén újraindult, attól kezdve minden második hónapban megjelent). „Nincs más haza, csak az anyanyelv” – hirdeti címlapján állandó mottóként Márai Sándor gondolatát, s valóban, az alapító okirat tanúsága szerint a lap létrehozásának alapvető céljai között elsődleges az anyanyelv ápolása, az anyanyelvű kultúra megőrzése és terjesztése az emigrációban. Az alapítók kiemelt célként fogalmazták meg még azt, hogy a lap szüntesse meg a tengerentúli magyarság kulturális elszigeteltségét, segítsen ébren tartani elvándorolt honfitársainkban a magyarságtudatot, ismertesse meg nemzeti értékeinket a magyarul már nem beszélő második, harmadik nemzedék tagjaival, építsen szellemi-kulturális hidat az óhaza és a diaszpóra között, valamint hívja fel az idegen ajkú – jelen esetben az angol – többségi társadalom figyelmét az egyetemes magyar nemzeti értékekre. „Lapunk elhivatottan tolmácsolja nemzeti kultúránk értékeit angol nyelvű olvasói felé. Mind klasszikusaink, mind a kortárs szellemi elit alkotásainak angol nyelven való tolmácsolása hatalmas hiányt pótol, és egyre jobban felébreszti a befogadó ország magyar hagyományok iránti érdeklődését, ami által erősödik nemzetünk tekintélye a nagyvilágban” – mondja Dancs Rózsa, a folyóirat főszerkesztője. Hozzáteszi: talán egyetlenként közöltek angol fordításban olyan műveket, mint Jókai Anna Ima Magyarországért, Jékely Zoltán Kalotaszegi elégia vagy Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című költeményeit.

A szerkesztési elveknek van egy másik iránya is: Távol a hazától, az anyanyelvi kultúra bölcsőjétől, nagyon sok értékes és tehetséges honfitársunk alkot, teremt maradandó értéket, akikről többnyire csak a folyóiratunkból értesülhet a Kárpát-medencei olvasóközönség. Fontosnak tartjuk, hogy szülőföldünk felé is eljuttassuk a tengerentúli alkotók és az itt születő alkotások hírét” – érvel Dancs Rózsa, aki szerint alapvetően fontos, hogy mindenkiről hírt adjanak, hogy mindenki közlési lehetőséget kapjon a folyóiratban, hiszen csak így marad élő a kapcsolat az itthon és az otthon két világa között.

A szerkesztés harmadik iránya pedig az általános műveltség kiszélesítési szándékából fakad: a lap a magyarokkal élő más nemzetiségűek kultúráját, szellemi értékeit is igyekszik megismertetni – magyar fordításban – olvasóival.

A kéthavisága mellett is mindig naprakész és a magyarországi, illetve az össznemzetet érintő időszerű kérdésekre is érzékenyen reagáló folyóirat a Kárpát-medencében élő olvasói elismerését is kivívta. Prokopp Mária budapesti egyetemi tanár például sok köszönete és végtelen gratulációja mellett csodásnak nevezte a Kalejdoszkópot, megállapítva, hogy: „Hihetetlen gyorsak és nagyszerűek vagytok! Az egész szám rendkívül színvonalas, a tartalmában és formájában egyaránt!” Levelében megjegyezte ezt is: „Mindnyájan megerősödünk nemzetünk erejében a Kalejdoszkóp láttán. Amely nemzetnek ilyen gyermekei vannak, mint TI, az talpra fog állni!” Az Országos Széchenyi Könyvtár Gyarapítási Osztálya többször is megköszönte, hogy évek óta rendszeresen kapják„ezt a színvonalas folyóiratot”.

Albert Ernő nyugalmazott sepsiszentgyörgyi tanár, író is úgy találta, az írások küldetést bizonyítanak. Levelében ezt írta: „A lapnak Kanadában élőkhöz kell szólnia, de a székelynek, erdélyinek, magyarországinak is jelen kell lennie benne. Jó, hogy angol nyelven is megjelennek az írások, ismerjenek meg minél többen világnyelven is minket. Ebben látom a nagy feladatvállalást.”

A folyóirathoz kapcsolódóan a kiadó gyakran szervez könyvbemutatókat, hangversenyeket, kiállításokat, író-olvasótalálkozókat, gyermekműsorokat, filmvetítéseket és egyéb olyan programokat, amelyek az anyanyelvápolást, a hagyományőrzést, az értékvédelmet, a nemzeti érzés elmélyítését szolgálják. Egy ilyen rendezvény kapcsán Balog Zoltán református lelkész, korábbi budapesti emberierőforrás-miniszter 2010-ben – akkor társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárként – így szólította meg a Kalejdoszkóp életre hívóit: „Igazi elhivatottságra vall, hogy a Kalejdoszkóp az emigrációban, a már magyarul nem beszélő második, harmadik nemzedék tagjaihoz és az angol nyelvű társadalomhoz is nyughatatlan lelkesedéssel és hittel sugározza közös nemzeti értékeinket. Önök áldozatos munkájukkal egy szilárd szellemi, kulturális hidat építenek ki az anyaországi és a külföldre szakadt nemzettársaink között, és ez köldökzsinórként folyamatosan frissíti a kapcsolatot. Különös nyomatékot ad munkájuknak, hogy az észak-amerikai diaszpóra egyetlen ilyen jellegű és színvonalú folyóirata a Kalejdoszkóp. Köszönjük, hogy sikerrel hívják fel a figyelmet az egyetemes magyar kultúrára az idegen ajkú világban is, tekintélyt, megbecsülést szerezve a magyar névnek és barátokat Magyarországnak. Az Önök tevékenysége méltó példája annak, hogy a hazát szolgálni mindig van mód, még akkor is, ha valakit óriási távolság választ el fizikailag az anyaországtól.  Köszönet és megbecsülés illeti Önöket, mert nem szűntek meg magyarnak lenni, mert »tűzvigyázókként« őrzik a hazaszeretet lángját és új tüzeket szítanak áldozatos munkájukkal.”

Ugyanabban az évben (2010-ben) Dancs Rózsa író, újságíró, lapkiadó és főszerkesztő „a nemzeti kultúra értékeit külhonban népszerűsítő, világszerte felmutató, a nemzeti egységért, a magyar nyelvért fáradhatatlanul munkálkodó hűséges magatartását és magas színvonalú újságírói tevékenységét” a budapesti Szervátiusz Alapítvány Szervátiusz Jenő-díjjal ismerte el. Fontos állomás volt e két epizód – Balog Zoltán elismerő sorai és a Szervátiusz-díj – a Kalejdoszkóp fennállása óta, hiszen bizonyos értelemben új fejezetet nyitott a lap életében: a megmaradásért, a nemzeti érzés, a magyar nyelv iránti szeretet elmélyítéséért Torontóban folytatott kitartó munka sokkal hangsúlyosabban került az anyaország figyelmének homlokterébe, mint bármikor. Ezt mutatja az azóta tapasztalható nagy sajtóérdeklődés, a köztársasági elnökök levelei, az Országgyűlés elnökének köszönete – és mindez valóban jelentős, hiszen egy missziós munka folytatásához gyakran az elismerő szó jelenti a legnagyobb erőforrást és ösztönzést.

A lap megalapításának tizenötödik évfordulója alkalmából, 2013-ban újabb nagy megtiszteltetés érte a kétszemélyes szerkesztőséget: Orbán Viktortól hozott levelet a posta. Magyarország miniszterelnöke ebben leszögezte: „A világmagyarság ma újra talpra állt. Nem csupán az ellene összeesküvőket győzte le és vált függőből szabad, gyarapodó nemzetté, hanem elsősorban saját gyengeségén, kishitűségén, kétségein kerekedett felül. Ez csak együtt sikerülhetett, és csak együtt sikerülhet ezt követően is azokkal, akik az anyaország határain túl is jeleskednek a magyarság értékeinek fenntartásában, továbbadásában.” Hangsúlyozta, hogy a Kalejdoszkóp immár több mint egy évtizede szolgálja a világmagyarságot, öregbíti a magyarság tekintélyét, viszi hírét a magyar szellemnek – végül boldog ünneplést, emlékezést és jövőbe tekintést, illetve erőt és kitartást kívánt a következő „sokszor tizenöt évhez”, ami meggyőződése szerint a Kalejdoszkóp előtt áll.

2018 szeptemberében pedig fennállásának 20. évfordulóját is megünnepelte a Kalejdoszkóp.

„Egy ilyen folyóirat segíti az itteni kulturális áramlatokat, a kanadai magyar költőket, írókat. Jó látni, hogy mennyi ilyen jellegű mélyforrás van itt a diaszpórában. Az újság ezeket meg tudja mutatni a hazai magyarságnak” – fogalmazott Forrai Tamás jezsuita szerzetes, a torontói Szent Erzsébet-templom plébánosa 2018. szeptember 15-én a húszéves Kalejdoszkóp folyóiratnak a Mátyás király-emlékévhez kapcsolódó Reneszánsz Nap keretében megtartott jubileumi ünnepségén. A megalapításának huszadik évfordulóját ünneplő folyóirat születésnapi gáláján Forrai Tamás köszöntőszavait követően Balla Sándor, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács alelnöke szólt a jelenlévőkhöz, majd Szenthe Anna átadta a Megavers a Diaszpórában ez évi díjait a torontói résztvevőknek. Mi több, a hatéves, versenygyőztes Buda-Gödri Olivia szavalatát meg is hallgathattuk: Kovács Barbara A csacsi című versét mondta el, egy szürke plüsscsacsival a kezében! Őt Király Karina, a Megavers tavalyi győztese követte a mikrofonnál, de az ifjú lány ezúttal nem szavalt, hanem énekelte, mégpedig gyönyörűen, Sajgó Szabolcs Palástom, palástom című költeményét. Az azóta elhunyt Budai Izabella fuvolaművész, valamint pályatársa, Alheli Pimienta régi magyar táncok dallamait játszották, óriási sikerrel. Csadi Zoltán a Kalejdoszkóp hasábjairól válogatott, klasszikus és kortárs versek mellett olyan dalokkal is megörvendeztette a közönséget, mint A szabadság vándorai; A fényeken túl vagy az Ismerős Arcoktól a Nélküled című „másodhimnuszunk”. Mindemellett a közönség hallhatta a Gaudium Duót is, sőt a Tavaszi szél vizet áraszt népdalunkat együtt is énekelhette a két neves muzsikussal: a Somorjáról érkező Németh Imre fúvóshangszeres és a kecskeméti zenész-pedagógus Homoki Zsolt lantos zenészekkel. A következő pillanatok számos meglepetést sorakoztattak fel Dancs Rózsa író, főszerkesztő és férje, Telch György, a folyóiratot kiadó Kalejdoszkóp Hagyományőrző Klub elnöke számára: húsz írásos köszöntőt összefűző gyűjteményt; Szász István Tas 920 oldalas dedikált könyvét (Hitel Nemzetpolitikai szemle); a Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó elismerő oklevelét; valamint három videóüzenetet ugyancsak Magyarországról, amelyekben prominens személyiségek köszöntötték a jubiláló, kéthavi, angol–magyar irodalmi–kulturális folyóiratot. Az est hátralévő részére már csak az maradt hátra, hogy Dancs Rózsa a vendégek kezébe adja a Kalejdoszkóp legfrissebb számát, amely Mátyás király tematikus kiadásként köszöntötte az igazságos uralkodót és a tiszteletére szervezett emlékévet. Csibi Krisztina, az emlékévet lebonyolító Magyarság Háza igazgatója ezekkel a szavakkal köszönte meg a gesztust: „A magam, illetve a Mátyás király-emlékévet koordináló Magyarság Háza nevében megköszönöm a szerkesztőknek a Kalejdoszkóp folyóirat 2018. július–augusztusi Mátyás király tematikus kiadását! Nem mindennapi pillanata és színfoltja ez az emlékévnek, hiszen a televíziók, rádiók, nyomtatott sajtóorgánumok, online felületek, közösségi oldalak eddigi nem kevesebb, mint ezernyi híradása közepette most először látunk példát arra, hogy egy folyóirat teljes egészében, ráadásul megnövelt oldalszámmal, Mátyás királynak és az emlékévnek szenteli egyik lapszámát. Azt remélem, hogy ezek a hasábok még több emberhez viszik közelebb az igazságos uralkodó emlékét és üzenetét, még többen kapnak kedvet Hunyadi Mátyás életének és életművének alaposabb megismeréséhez. Köszönöm az emlékévhez kapcsolódó mai és a többi kanadai rendezvényt is.” A műsort, egyúttal a torontói Reneszánsz Napot, amelynek ideje alatt az érdeklődők megtekinthették Kralovánszky Balázs fotóművész, a Kanadai Magyar Képzőművészek Egyesülete és a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagjának Évszakok című kiállítását, a Kodály és a Helikon Táncegyüttesek tagjainak csodálatos palotása zárta.

A Kalejdoszkóp 2021-től az online térben jelenik meg. Ez lehetővé teszi még több tartalom közzétételét és még szélesebb olvasói kör elérését. Ezáltal még nagyobb lehet az a tűz, amit magyar testvéreink Kanadában, a Kárpát-hazában és szerte a világban raknak meg, raknak meg…

Varga Gabriella